Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 139 működést, a mennyiben annak a jelen fejezetben megállapított feltételei fenforognak, a polgári tisztviselő hivatalos kötelességévé kivánja tenni, melyet az más, mint az 51. §-ban meghatározott okból magától el nem utasíthat; oly intézkedés, mely mint a helyes közigazgatás követelményéből folyó, különös indokolásra nem szorul. Az európai törvényhozások többnyire ismerik a consul vagy követ előtt kötött házasságokat, a melyeknek szüksége főképen keleten érezhelő, hol a házasságkötésre vonatkozó európai intézmények jobbára hiányzanak. A consul vagy követ előtt kötött házasságokat némely állam csak az esetben ismeri el érvényeseknek, ha mindkét fél a consul vagy követ államának honosa, némely országban pedig az ilyen házasságok érvényesek, ha legalább a férj, másutt, ha bármelyik fél az illető állam honosa. A törvényjavaslat 46. §-ának e) pontja ezen három rendszer közül a másodikat fogadja el és pedig azért, mert a magyar törvény ezen kivételes gondoskodásának tárgyát helyesen csak azok a házasságok képezhetik, melyek magyar családot alapítanak, tehát a melyeknél legalább a férj magyar honos. Annak kimondására, hogy a consul vagy követ előtt létrejött házasságok belföldön kötött házasságoknak tekintendők, azért van szükség, mert a törvényjavaslat több helyen, különösen a VII. fejezetben más elbánásban részesiti a külföldön és más elbánásban a belföldön kötött házasságokat, meg kellett tehát oldani azt a kérdést, vájjon a szóban forgó házasságok a belföldön vagy a külföldön kötött házasságokra vonatkozó jogszabályok alá esnek-e. Kívánatos, hogy a consul vagy követ előtt kötött ilyen házasságok a belföldön is anyakönyveztessenek; az erről való gondoskodás azonban nem a jelen, hanem az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatba tartozik, A 47. §-hdz. Minthogy a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködésre csak saját kerületére nézve nyer állami felhatalmazást, ebből önként következik, hogy a házasságkötésnél csak saját kerületében működhetik közre. E kerületen kívül polgári tisztviselői minősége megszűnik s csakis megánegyénnek tekinthető. Ennélfogva területén kivül teljesített működése nem bírhat közhatósági jelleggel, s az előtte ekként kötött házasságot érvényesnek elismerni nem lehet. (V. ö. a javaslat 61. §. a) pontjával.) Jelen §. nem vonatkozhatik arra az esetre, mikor a polgári tisztviselő területén kivül ugyan, de szabályszerű felhatalmazás alapján működik közre a házasságkötésnél. Nem fedi azt az esetet sem, midőn helyettesi minőségben tévesen a helyettesítés törvényszerű esetein kivül jár el, vagy a 49., 50. §§. szerint szükséges felhatalmazása hiányzik; mert a közreműködésre szóló általános felhatalmazása az utóbbi esetekben is megvan, s a feleket nem lehet arra kötelezni, hogy a helyettesítés feltételeit ők tegyék vizsgálat tárgyává. A javaslattal egyező álláspontot foglal el a német javaslat 1245. §-ának második bekezdése. A 48. §-hoz. A házasságot rendszerint az anyakönyvvezető előtt kell megkötni. Más polgári tisztviselőnek a házasságkötésnél csak kivételesen szabad közreműködni (50. §.). A házasságkötésnél való közreműködésre leginkább az az anyakönyvvezető van hivatva, a ki a házasulókat s azok viszonyait legjobban ismerheti s a kinél a felek személyes megjelenése legkevesebb akadályba ütközik. Az illetékesség szabályozásánál e szempontokra kellett tekintettel lenni; mert azokban a házasságkötés törvényszerűségének biztositéka a felek méltányos érdekével találkozik. Ehhez képest az illetékesség természetes alapja csak a házasulok lakhelye lehet; Ez irányadó ma is az egyházi esketésre (r. cath.; görög-keleti egyházi gyakorlat, Eheordn. 18*