Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

132 513. szám. ütközik s hosszadalmas hatósági tárgyalást tesz szükségessé, mi által a házasságkötés a kihirdetés czéljával kellően nem igazolható haladékot szenvedhetne. Az 1875. február 6-iki német birodalmi törvény 47. §-a szerint az illetékességet <6 havi tartózkodás állapitja meg. Ily tartózkodási hely hiányában a házasságot a közvetlenül megelőző tartózkodási helyen is minden esetben ki kell hirdetni, habár a jegyes itt hat hónapon át még nem tartózkodott is. A Code civil (74., 167. §§.) szintén hat havi tartózkodást kivan. A jelen §. 2. bekezdése oly eseteket taVt szem előtt, mikor a kihirdetésnek reudes lakhely és három havi tartózkodási hely hiányában a §. első bekezdésének végpontja szerint a községi illetőség vagy születési helyen kellene történnie és ez sem áll-jpitható meg. Ily esetekben a javaslat a kihirdetésnek országos közzétételét kivánja meg; mert oly személyek viszonyai felöl, a kik tartózkodási helyüket folyton változtatják, csak ez utón várható kellő tájékozás. Az akadály bejelentésére ily esetekben hosszabb időt kell engedni; azért a javaslat szerint a házasságot csak a hirdetmény közzétételétől számított három hónap elteltével szabad megkötni. A hirdetmény közzétételére azon anyakönyvvezető lesz hivatva, a ki a 37. §/szerint a hirdetés elrendelésére illetékes. A 37. §-hoz. Oly esetekben, midőn a házasságot több anyakönyvvezetőnek kell kihirdetni, mind a feleknek, mind az eljárás egyöntetűségének érdekében szükséges meghatározni, hogy az illetékes anyakönyvvezetök közül melyik legyen jogosítva a kihirdetés előfeltételének vizsgálatára s e vizsgálat eredményéhez képest annak elrendelésére, hogy egyrészről a felek cudhassák, hogy a több anyakönyvvezető közül kihez kell kérelmükkel fordulniok, másrészt hogy az ügynek előnyére nem szolgáló ellentmondó határozatokat elkerüljenek. A javaslat a kihirdetés elrendelésére illetékes anyakönyvvezető gyanánt azt jelöli meg, a ki a házasság megkötésénél közreműködni jogosult; mert a kihirdetés előfeltételei (38. §.) a házasságkötésnél is igazolandók lévén (51. §.), azoknak vizsgálatára leginkább az van hivatva, a ki előtt a 48. §. szerint a házasságot meg kell kötni. (Ugyanígy: 1875. febr. 6. német birod. törvény 44. §. második bek.) Ehhez képest a kihirdetést csak azon anyakönyvvezető rendelheti el, a kinek kerületében a jegyesek a kihirdetés elrendelése idejében laknak, illetőleg tartózkodnak. Ha a jegyesek különböző helyen laknak, illetőleg tartózkodnak, az elrendelésre jogosult anyakönyvvezetők között választhatnak; mert ők tudhatják leginkább, hogy viszonyaikra való tekintettel, melyik arra alkalmasabb. A §. második bekezdése a kihirdetés elrendelése után követendő eljárást szabályozza. A javaslat a feleket felesleges költségtől és tehertől menti fel azzal, hogy a 34. §. második bekezdésében foglalt szabálytól eltérőleg, nem teszi kötelességükké, hogy a kihirdetés foganatosítása iránti kérelmüket a többi anyakönyvvezetőnél is előterjeszszék; hanem akként rendelkezik, hogy a kihirdetést elrendelő anyakönyvvezető azon anyakönyvvezetőket, kiknek kerületében a házasság még kihirdetendő, (35., 36. §§.) ennek foganatosítása iránt hivatalból köteles megkeresni. Ebben az eljárás megbízhatóságának is nagyobb biztositéka rejlik. A megkeresett anyakönyvvezetőt nem lehet feljogosítani arra, hogy a kihirdetés megengedhetőségét és előfeltételeit újból vizsgálat tárgyává tegye (így: az 1875. febr. 6. német birod. törv. 44. §. is), mi nemcsak felesleges volna, de tekintettel az ebből származható bonyodalmakra, czélszerűtlen is. A javaslat azért szabja meg, hogy a megkeresett anyakönyvvezetők a kihirdetést késedelem nélkül foganatosítani kötelesek. Ha a kihirdetést ily módon több anyakönyvvezető teljesítette, közülök annak, ki a házasság megkötésénél közreműködni van hivatva, a házasságkötés előtt meggyőződést kell