Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 133 • ¥ ' szereznie arról, hogy a többi anyakönyvvezető a kihirdetést szabályszerűen foganatosította s házassági akadály tudomásukra nem jutott. (51. §.) A törvény nem teszi a felek kötelességévé e körülmény igazolását; sőt miután a kihirdetés hivatalos megkeresésre foganatosíttatott, ennek megfelelőleg a megkereső anyakönyvvezetőt is hivatalból kell a kihirdetés megtörténtéről értesíteni. , A 38. §-hoz. A kihirdetés czélja kívánja, hogy az anyakönyvvezető a házasságkötés előfeltételeit már annak elrendelésekor megvizsgálja; mert nem volna a kihirdetésnek értelme oly esetben, mikor tudvalevő, hogy a házasságnak törvényben megszabott kellékei hiányzanak. A javaslat c?ak példaszerűleg jelöl meg egyes kellékeket, de azokon kívül egyes esetekben egyéb kellék igazolására is szükség lehet. A §. második bekezdése »a születési bizonyitvány« kifejezést tágabb értelemben használja s alatta nemcsak anyakönyvi kivonatokat ért, melyekkel a születés rendszerint igazolandó, hanem annak hiányában oly okmányokat is, melyek a származás adatait perrendszerűleg igazolhatják. Több külföldi törvényhozás külön szabályokat állit fel arra az esetre vonatkozólag, midőn ezen tény hiteles anyakönyvi kivonattal nem igazolható. (V. ö. Code civil 70—72. §§. [actede notoriété]; olasz ptk. 80. §.; belga terv. 158. §.) Ily rendelkezés nem a jelen javaslat keretébe tartozik. A törvényes képviselő és szülő beleegyezésének igazolási módját a javaslat nem határozza meg. Történhetik az a törvényes képviselő, illetőleg a szülő személyesen tett kijelentésével, vagy köz- avagy teljes hitelű magánokirat felmutatásával. Ha a jegyes már házasságban élt, az anyakönyvvezető előtt igazolni tartozik, hogy házassága már megszűnt vagy érvénytelennek lett kimondva, vagy hogy korábbi házastársa holttá nyilvánittatott. A 28. §. esetében a házasságkötés megengedésének előfeltételét az egyházi hatóság engedélye, a 29. §. esetében pedig az illetékes hatóság nősülési engedélye képezi; minélfogva az anyakönyvvezetőnek ezen engedélyek felmutatását kell követelni. A mennyiben pedig oly katonai személyek akarnak házasságot kötni, kiknek a fennálló szabályok szerint a nősülési engedély csak a katonai biztosíték (cautio) feltétele alatt adható meg, az anyakönyvvezető előtt ezen feltétel teljesítését is igazolni kell, mert különben a nősülési engedély is hatálytalan. A §. harmadik bekezdése a feleket fölösleges költségektől és tehertől óvja meg az által, hogy őket oly esetekben, mikor az anyakönyvvezető előtt az igazolandó ténykörülmények közvetlenül ismeretesek vagy hitelt érdemlő módon igazolva vannak, a különben szükséges okiratok felmutatása alól felmenti. Az eskü, melyet az anyakönyvvezető a jegyesektől ily esetekben kivehet, az igazolás más módjának kiegészítésére s megerősítésére szolgál s önmagában a jelzett ténykörülmények igazolására soha sem lehet elegendő. A 28. és 29. §-okban említett engedély és a katonai biztosítékról szóló okirat felmutatása alól az anyakönyv vezetőnek nem szabad a feleket felmenteni, mert különben könnyen visszaélések fordulhatnának elő. Részletesebb szabályok az utasításba tartoznak. A külföldi jogok álláspontját illetőleg v. ö. 1875. febr. 6. német birodalmi törv. 45. §-a; 1874. decz. 24. svájezi szöv. törv. 30. §. a), b), p); olasz ptk. 74. és 79. §§.; belga terv. 157. §. A 39. §-hoz. Jelen §. a kihirdetés módját határozza meg. A kifüggesztés a hatósági hirdetések szokásos alakja s mint ilyen, a kihirdetés czéljának is megfelel. A javaslat a házassági hirdetménynek egyszeri kifüggesztését kívánja s ennek