Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

128 513. szám. A 29. §-hoz. Jelen §. a véderőtörvény (1889: VI. t.-cz. 50., 61. §§.) értelmében szükséges nösülési engedély hiányának halályát állapitja meg a házasság érvénye szempontjából. A r. kath. egyház a nösülési engedély hiányát tiltó, hazai jogaink többsége pedig bontó akadálynak tekinti (görög-keleti; Jos. pat. 20. §. Eheordn. 10. §.; unit: 11. §. 2.; 66. §.) A javaslat a nösülési engedély hiányát csak mint tiltó akadályt állapitja meg. A véderő harczképességével s a katonai rend és fegyelem szempontjával ugyanis csak az nem egyeztethető össze, hogy a hadköteles és a véderőhöz tartozó személyek hatósági engedély nélkül is házasságkötésre bocsáttassanak; mert ez által meghiúsulna azon czél, hogy a véderő tagjainak házasságban élő része oly számra korlátoztassék, a melyet a véderő nagyfontosságú feladata megkiván. Eilenben e czélt nem veszélyezteti, ha a törvény megengedi, hogy egyes á tilalom ellenére kötőit házasságok érvényben maradjanak. A hadkötelesek ily házasságkötéstől a védtörvényben megállapított büntetés, a véderő kötelékében állók pedig a szolgálati szabályok által fognak visszatartatni. Minthogy ezen akadály a nösülési engedély kieszközlése által elhárítható, e nélkül pedig a házasságkötés megengedése a tilalom czéljával össze nem egyeztethető, a javaslat alóla felmentést nem engedett. A 30. §-hoz. A javaslat a kihirdetés hiányának mint házassági akadálynak kiemelését részint az akadályok egybefoglalása s áttekinthetősége érdekében, részint álláspontjának világos kifejezése végett tartotta kívánatosnak. A javaslat ezen akadálynak, eltérőleg hazai jogaink egy részének álláspontjától (Jos pátens 34. §.; unit.: 67. §. a) pontja; 1863. cancell. rend.: 14. pontja; az erdélyi izraelitákra nézve pedig: az osztrák ptk. 74., 126. §§. szerint) nem engedett befolyást a házasság érvényére. A kihirdetés czélja, mely a törvénybe ütköző házasságkötések elkerülésében áll, nem teszi azt szükségessé. Ha a házasságkötés egyébként törvényszerű s akadályba nem ütközik, a kihirdetés elmulasztása magában véve nem elegendő ok a házasság megsemmisítésére. Ugyanez áll akkor is, ha a házasságkötés tiltó akadályba ütközött; mert már magából azon körülményből, hogy a törvény a kérdéses akadályt nem tette bontó hatályúvá, következik, hogy nagyobb súlyt kivánt helyezni a házasság fentartására, mint felbontására. Ha ellenben a házasság bontó akadály ellenére köttetett, különben is érvénytelen lesz, a nélkül, hogy a kihirdetés elmulasztásának bontó erőt kellene tulajdonitani. Ezzel egyez a r. kath., görög-keleti, erdélyi ev. ref. és ágost. ev. egyház jogának és a legtöbb külföldi törvényhozásnak álláspontja is. Ellenben eltér az osztrák ptk. 69., 74. §-nak és az 1868. május 25., osztrák tv. II. 5. §-nak rendelkezése. A franczia joggyakorlat a kihirdetésnek, mint a nyilvánosság egyik elemének hiányát érvényességi akadálynak tekinti. A 146. §. büntető szabálya a kihirdetés elmulasztása esetében is alkalmazandó. (V. ö.: a 136. §-szal is.) A javaslat a kihirdetés kelléke alól felmentést engedett. A kihirdetésnek mint házassági akadálynak czélja nem zárja ki, hogy ha más utón bizonyosság szerezhető arról, miszerint a czélbavett házasságkötés törvényes akadályba nem ütközik, a felek kihirdetés nélkül is megköthessék a házasságot. A kihirdetés alóli felmentés nem újitás szemben a fennálló jogokkal s már ezért sem kelthet aggályt. A felmentésre hivatott közigazgatási hatóságokat a 43. §. határozza meg. A 31. §-hoz. Jelen §. rendelkezésének indokai a szövegben hivatkozott §-ok indokainál vannak előadva.