Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 129 III. FEJEZET. A házasságkötés. A 32. §-hoz. Jelen §. a házasságkötés, mint jogügylet érvényének egyik lényeges kellékét fejezi ki s minthogy a javaslat a szabad beleegyezést kizáró körülményeket (kényszer, tévedés és megtévesztés) nem a házassági akadályok fejezetében, hanem mint megtámadási okokat az érvénytelenség fejezetében sorolja fel, a §. rendelkezése egyszersmind figyelmeztetésül szolgál a polgári tisztviselő számára, hogy a mennyiben a felek szabad beleegyezése tekintetében alapos aggályai vannak, a házasságkötésnél való közreműködését megtagadhassa. A 33. §-hoz. Azt, hogy a házasság létrejöttét annak megkötésekor időtől vagy feltételtől függővé tenni ne lehessen, a házasság lényege és a jogrend biztossága követeli. A házassághoz fűződő érdekek tekintetéből nem lehet megengedni, hogy a házasság fennállása bármi irányban bizonytalan körülményektolt étessék függővé. A halasztó feltétel ellentétben áll a házassági anyakönyv azon rendeltetésével, hogy a házasságkötések kétségtelén bizonyítékául szolgáljon; mert a feltételes házasságkötésnél bizonytalan marad, hogy a házasság létrejön-e vagy sem. Kezdő határidő kikötése csupán az életközösség kezdetét halasztaná el; a minek különös joghatályt tulajdonítani már azért sem lehet, mert a házasság ily korlátozással legalább a házasfelek egymásközti viszonyát tekintve, eljegyzésnél egyébnek alig volna tekinthető, harmadik személyekkel szemben pedig ily megállapodás a jogbiztonság érdekét veszélyeztetné. Felbontó feltétel vagy véghatáridő kikötése a házasságnak, mint az egész életre szóló életközösségnek czéljával és természetével ellenkezik. A §. ezen tilalma ugy a házasulókra, mint a polgári tisztviselőre vonatkozik. Ehhez képest a polgári tisztviselő minden feltételes vagy határidőhöz kötött házasságkötésnél köteles megtagadni közreműködését s viszont ő maga sem kapcsolhatja a házasságkötésnél való közreműködésének hatályát feltételhez. A r. kath. egyházi jog megengedi a házasságkötésnél oly halasztó feltétel kikötését, mely tartalmánál fogva a házasság lényégével s szentségi jellegével ellentétben nem áll. Ellenben ugy hazai jogaink nagyobb része (görög-keleti egyházi jog [Zhismann 612—616. 1.]; a protestánsok és unitáriusok joga) mint a külföldi törvényhozások többsége is a házasságkötésnél sem feltételnek, sem határidőnek helyt nem ad. (V. ö. olasz ptk. 95. §.; német javaslat 1248. §. második bek.) A porosz A. L. R., a szász ptk. és a Code civil, valamint az 1875. febr. 6, német birod. törv. erre vonatkozólag kifejezetten nem rendelkeznek; de az uralkodó nézet ily kikötést azok szerint is megengedhetetlennek tart. Nincs ily egyetértés a törvényhozások között arra nézve, hogy a tilalom ellenére megtörtént kikötésnek minő befolyást kell tulajdonítani a házasság érvényére. A r. kath. egyházjog a házasság lényegével és szentségi jellegével (contra tria bona matrimonii) ellenkező feltétel mellett kötött házasságot érvénytelennek tekinti. (G. 7. X. [IV. 5.]) Egyébként, ha a kikötött feltétel lehetetlen, vagy erkölcstelen, vagy ha a megengedett feltétel bekövetkezte előtt a felek az elhalást végrehajtották, a házasságot olyannak tekinti, mintha feltétlenül köttetett volna. A német javaslat 1248., 1250. §. 1. pontja értelmében a feltétellel vagy határidővel korlátolt házasságkötés föltétlenül semmis. Az osztrák ptk. 59. §-át ellenben ugy a gyakorlatban, mint az elméletben többnyire akként értelmezik, hogy a kikötött feltételt vagy határidőt nem létezőnek kell tekinteni. K.ÉPVH. IROMÁNY. 1892-T-97. XV. KÖTET. . i 17