Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 127 kegyelet önkéntes erkölcsi kötelesség, azt magában véve nem tekintette elegendő okul a házasságkötés megnehezitésére. Az osztrák ptk. 120. §. három hó előtt nem engedi meg az özvegynek az új házasságkötést. A §. második bekezdésében foglalt azon rendelkezés, hogy ezen akadály önként elhárul, ha a nő tiz hó eltelte előtt szült, a §. alapgondolatából következik s más törvényhozás által is el van fogadva (v. ö. szász ptk.: 1607. §.; [csak elválás esetében]; osztrák ptk.: 120. §.; [a háromhavi gyászidő eltelte után]; olasz ptk.; 57. §.; belga terv: 146. §.; hesseni jav.: II. 23. §.) Az 1875. febr. 6. német birod. tv. 35. §. és a német jav. 1241. §. e tekintetben kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. Nincs szükség ezen tilalomra akkor sem, ha a nő korábbi férjét holttányilvánitó itélet alapján köt új házasságot (94. §. utolsó bek.); mert a holttányilvánitás előföltételét legalább három évi távollét képezvén, a vérkeveredés veszélye nem forog fenn. Ép oly kevéssé van szükség e tilalomra akkor, ha a korábbi házasság a férj tehetetlensége alapján lett érvénytelennek nyilvánítva, (74. §. c. pont.) (V. ö. olasz ptk.: 57., 107. §§.) A javaslat ezen akadályt egyezőleg ugy összes hazai jogaink, mint a külföldi törvényhozások álláspontjával (porosz A. L. R. II. 1. ez 1006. §.; szász ptk.: 1605., 1607., 1621., 1627. §§. és az 1875. nov. 5. szász tv. 7. §., német jav.: 1241. §., osztrák ptk., Gode civil, olasz ptk., belga terv.: idézett §§.) csak mint tiltó akadályt ismeri; mert ha a házasság megköttetett s egyideig fennállott, a vérkeveredés esélye és a gyermek atyaságának bizonytalansága a házasság felbontásával sem volna többé elhárítható. Minthogy ezen tilalom fentartásának csak addig lehet czélja, mig kétes, hogy a nő teherben van-e vagy sem, a javaslat, tekintettel azokra az esetekre, midőn ezen kétség fenn nem forog, egyezőleg a legtöbb törvényhozással (1875. febr. 6. német birod. tv.: 35. §., német jav.: 1241. §., szász ptk.: 1607. $., osztrák ptk.: 120. §., hesseni jav.: II. 24. §.) felmentést engedett alóla. A dolog természetében fekszik, de a 94. és 110. §§-ból is következik, hogy a jelen §-ban említett tiz hónapot a korábbi házastárs halálának, illetőleg a felbontó vagy érvénytelenné nyilvánító itélet jogerőre emelkedésének napjától kell számítani. A 28. §-hoz. I. A r. kath. és görög- kath. egyházi jog szerint az, a ki a felsőbb egyházi rendet érvényesen felvette vagy megerősített szerzetrendben ünnepélyes (a jezsuitáknál egyszerű) fogadalmat tett, nem köthet érvényes házasságot pápai felmentés nélkül. A görög-keletiek egyházi joga szerint a szerzetesi fogadalom bontó; ellenben az egyházi rend tiltó akadályt képez. A Jos. pátens 21. §-a fentartotta azt- a házassági akadályt, mely a katholica egyházban az egyházi rendhez és szerzetesi fogadalomhoz van kötve. A protestánsok és unitáriusok egyházi joga ellenben ezen akadályt nem ismeri. II. Ezen akadály csak addig áll fenn, mig az egyházi rendet felvett, vagy fogadalmat tett személy az illető egyházhoz tartozik, mert az egyház kötelékéből kilépettre fennálló jogunk szerint az elhagyott egyház szabályai többé nem kötelezők. A §. tilalma továbbá csakis azokra vonatkozik, kik egyházuk szabályai szerint egyházi rend vagy fogadalom okából nem köthetnek érvényes házasságot. Arra nézve, hogy az egyházi rend és fogadalom mily feltételek mellett képez az egyház szabályai szerint bontó akadályt, az illető egyház szabályai irányadók. A §. rendelkezése csak tiltó akadályt állapit meg; egyéb tekintetből már csak azért is, mert az emiitett személyek házasságának fennállása saját egyházi szabályaik által sincs feltétlenül kizárva, a mennyiben az egyházi felsőbbség engedélyével érvényes házasságot köthetnek.