Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

118 ,'•'• 513. szám. A jelen §. ellenére kötött házasság a 65. §. szerint semmis. Jelen §. rendelkezését kiegészítik: a 26. és 31. §§. A 18. §-hoz. A javaslat 8. §-a és a 149. §. c), d) pontjai értelmében nem köthet érvényes házas ságot az, ki vagy elmebetegség, vagy jelekkel való megértést is gátló siketnémaság okából jogerejű ítélettel gondnokság alá helyeztetett. Ebből a rendelkezésből az következnék, hogy az ily személyek, bacsak cselekvőképességük különben tényleg nem hiányzik, a gondnokság alá helyezésük iránt meginditott eljárás alatt mindaddig, mig a gondnokság alá helyezés jogerejű Ítélettel ki nem mondatott, szabadon köthetnek házasságot. Ezen következtetés helyessége iránt azonban abban az esetben, ha a gondnokság alá helyezési eljárás folyamán az 1885: VI. t. ez. 5., 6. §§. alapján zárlat rendeltetett el, kétség merülhet fel; mert ugyanezen törvény 7. §-a szerint ilyen esetben, ha a gondnokság alá helyezés jogerejűleg kimondatott, ennek a cselekvőképességre vonatkozó joghatálya azon naptól számíttatik, mely a zárlat elrendelését tárgyazó hirdetménynek a hivatalos lapba először történt beiktatására közvetlenül következik. Ha ezen hatályt a házasságkötésre is megfelelően alkalmazzuk, akkor a gondnokság alá helyezettet az ítélet visszaható ereje folytán már a zárlat tartama alatt is cselekvőképtelennek s házasságát semmisnek kellene tekinteni. Idáig a törvényjavaslat nem kivánt menni; mert habár nem is engedhette meg a házasságkötést annak, a ki ellen a gondnokság alá helyezés folyamán zárlat rendeltetett el, minthogy az ily házasságkötés az akaratképesség tekintetében a legkomolyabb aggályokat ébresztheti fel: mégis tekintettél arra, hogy a zárlat tartama alatt még bizonytalan, vájjon a gondnokság alá helyezés jogerejűleg ki fog-e mondatni, s hogy az itt előtérbe léphető érdekek oltalmára az is elegendő, ha a törvény a házasságkötés szabadságát a zárlat tartamára felfüggeszti, a nélkül, hogy az annak daczára megkötött házasságot érvénytelennek nyilvánítaná, a javaslat kielégítőnek tartotta, hogy a gondnokság alá helyezendő ellen elrendelt zárlat csak mint tiltó akadály állapíttassák meg. A javaslat tiltó akadályt állapit meg arra az esetre is, ha a gondnokság alá helyező ítélet még nem jogerős, annak meghozatalától jogerőre emelkedéséig. A gondnokság alá helyező, bár nem jogerős ítélet nagyfokú valószínűségét állapítja meg annak, hogy gondnokság alá helyezési ok az illető egyénnél valóban fenforog, hogy tehát miatta a gondnokság alá helyezés be fog következni. Ily körülmények között a házasságkötés megengedése nem volna igazolható. Messze vezetne és könnyen visszaéléseknek nyithatna azonban tért a fennebbi hatályt az olasz ptk. 61. §-hoz és a belga terv. 142. §-hoz hasonlóan már a gondnokság alá helyezési eljárás megindításához fűzni. Ez okból a javaslat ezen tilalom felállítását a gondnokság alá helyezés törvényes okának ítélettel történt megállapításától tette függővé. A 19. §-hoz. Jelen §. rendelkezése a 11—14. §-okkal azonos szempontokon alapúi. A javaslat a húsz éven felüli kiskorúra nézve a szülői beleegyezés hiányát azért nem tette bontó akadálylyá, mert a kiskorú érdekeinek oltalmára a törvényes képviselő beleegyezése ezen érettebb korban már magában elegendőnek tekinthető; oly bontó akadályok felállítása pedig, melyek nem elkerülhetetlenül szükségesek, a házasság fennállását elegendő ok nélkül veszélyeztetik. A szülői akarat a tiltó akadály mellett is kellően érvényesül, de nem azon a határon túl, a melyen az több kárt, mint hasznot okozhatna. Ehhez járul, hogy a javaslat a jogosult szülő beleegyezését azon esetekben, melyekben annak hiánya bontó akadályt képez, egyenlő erejűnek tekinti a gyámhatósági jóváhagyással, melyet a húsz éven alóli kiskorú házasságához szintén megkíván, ha beleegyezésre jogosult szülője nincsen.