Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

i 104 513. szám. képez (v. ö. 19. §-al), az utóbbi esetben (11. §.) pedig bontót s az ennek ellenére kötött házasság a 72. §. szerint megtámadható. A kettéválasztást azért látta a javaslat szükségesnek, mert a húsz éven aluli kiskorút hatályosabb oltalomban kívánta részesíteni, (v. ö. a 72. §. indokaival). Hazai jogaink közül a Jos. pat. 3. §. a törvényes apa, ennek nem létében az apai nagyapa beleegyezését, az erdélyi ev. ref. és ágost. ev. joga mindkét szülő beleegyezését (v. ö. Bpd. H. t. 26., 27. §§., Eheordn. 4. §.) kívánja meg. Az unitárius egyházi törvény szerint (11. §.) atya után a gyám beleegyezése szükséges. A javaslat szerint a szülői beleegyezés az atyát, ha atya nincs, az anyát illeti meg. Ehhez képest, mellőzve az örökbefogadott gyermekeket, kikről alább lesz szó, az atya beleegyezése szükséges a törvényes, valamint az utólagos házasság, vagy királyi kegyelem által törvényesített gyermek házasságához (v. ö. a 153. §-al). Ellenben törvénytelen gyermek házasságához a természetes atya beleegyezése akkor sem kívántatik meg, ha a gyermeket atyja elismerte; mert az atya (nemző) és annak törvénytelen gyermeke közt jogunk szerint nem áll fenn azon szoros családi kapocs, mely a szülői beleegyezés kellékének jogi előföltételét képezi. A javaslat a törvénytelen gyermeket olyannak tekinti, mint a kinek jogilag nincsen apja; minélfogva törvénytelen gyermeknél a §.,2. bek. világos értelme szerint a beleegyezés mindenkor az anyát illeti meg. (v. ö. erd. szász Eheordn. 4. §.) Ugyanigy: 1875. febr. 6. német bírod, tv: 30. §.; német jav. 1238. §.; ellenben a franczia és b<»lga Code 158., 159. §§.; a német altöldi ptk. 97. §. szerint törvénytelen gyermek házasságához azon szülő beleegyezése szükséges, a ki által elismertetett; ilyenek hiányában a gyám beleegyezése kívántatik meg. Az anya beleegyezése rendszerint csak akkor szükséges; ha a gyermeknek nincsen apja. A javaslat e szerint az apa életében az anyának nem enged jogilag hatályos befolyást gyermeke házasságára. Ennek indoka az apának, mint családfőnek jogi állásában keresendő, mely szerint a családi ügyekben őt illeti a döntő szó. Ez magában véve korántsem zárja ki az anya tényleges befolyását a gyermek házasságra lépésénél. Ha mindkét szülő beleegyezésének ereje egyenlő volna s az atya beleegyezése az anyáét nem pótolhatná, a döntést valamely hatóságra kellene bizni, mit a törvénynek lehetőleg kerülni kell, mert ily hatósági beavatkozás legtöbb esetben a család belső életében viszály és egyenetlenség magvát hintené el. Ez kétségkívül nagyobb baj lenne a javaslat, álláspontjából keletkezhető azon visszásságnál, hogy a törvény a beleegyezés jogát esetleg oly szülőnek adja meg, a ki a gyermek sorsával kevésbbé törődik. Csak az apa beleegyezését kívánja meg a legtöbb külföldi törvényhozás is. (így: porosz A. L. R. II. 1. ez. 45., 46. §§.; 1875. febr. 6. német bírod. törv. 29. §; német javaslat: 1238. §.). Sőt azon törvényhozások is, melyek szerint mindkét szülő beleegyezése szükséges, vélemény-eltérés esetére az atyának adnak döntő szót. (így: hazai jogok közül: Bód: H. t. 26., 27. §§; külföldiek közül: Code civil 148—149. §§.; olasz 63. §. ; németalföldi ptk. 92. §.; hesseni jav. II. 15. §.). A szász ptk. (1571., 1600. §§.) mindkét szülő beleegyezését kívánja meg. A javaslat a beleegyezés jogát az apán és anyán kivül más rokonnak nem adja meg, sem a szülők életében, sem haláluk után (v. ö. Code civil: 150., 160. §§.: olasz ptk. 64., 65. §§.); mert ezekre vonatkozólag egyáltalában nem vagy csak csekély mértékben forognak fenn azok a tekintetek, melyek a szülői beleegyezés jogának megállapításánál irányadók s mert a javaslat szülők nem létében, midőn a rokonok befolyása a kiskorú érdekében kívánatos lehet, a kiskorú oltalmáról kellőleg gondoskodik az által, hogy házasságához a törvényes képviselő beleegyezése mellett rendszerint a gyámhatóság jóváhagyását is megkívánja s ezzel alkalmat ad a rokonok meghallgatására is.