Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
342 510. szám. ügyvédek költségei megbízóikkal szemben mindig megállapittassanak, s hogy a megállapításnál a helybeli járásbíróságnál érvényben lévő gyakorlat tartassék szem előtt, a feleknek a túlságos kiadásoktól való megóvását, illetőleg a közigazgatási bíróságok előtti eljárás olcsóságának biztosítását czélozza. Az eljárás bélyeg- és illetékköteles volta tekintetében a közigazgatási eljárásban meglevő tényleges állapotot kellett fentartanom, mert midőn az állam a polgárok jogainak és érdekeinek védelme szempontjából nagymérvű ujabb megterheltetett vállal magára: méltányos, hogy ezen terheknek egy csekélyebb része legalább a felek által hordozandó bélyeg- és illetékköltségekben megtérüljön. VIII. Fejezet. A határozatok végrehajtásáról (202-205. §-ok.). A közigazgatási bíróságok határozatainak végrehajtását az eljárt közigazgatási hatóság rendeli el és foganatosíttatja. A határozatok végrehajtásának elrendelései és foganatosítása az illető ügyre törvényszerííleg megállapított szabályok szerint történik. A foganatosítást a közigazgatás körében erre hivatott hatóság vagy közeg eszközli. Az eljárt közigazgatási hatóságnak a végrehajtás elrendelése tárgyában hozott határozata ellen, és a végrehajtás foganatosítása körül felmerülő jogsérelmek esetében a vitás kérdésben közvetlenül eljárt bírósághoz intézendő panasznak van helye. Az elsőfokú bíróságnak a végrehajtási panasz tárgyában hozott határozata a felső közigazgatási bírósághoz felebbvihető. A 203. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a belügyminister felhatalmaztatik, hogy kielégítő végrehajtási szabályok hiányában, azok felől rendeleti utón intézkedjék. Szükséges ezen rendelkezés, mert általános végrehajtási törvényünk nincs s ennélfogva sok esetben nem állapitható meg kellő biztonsággal, hogy mit kell és lehet tenni a hatóságnak vagy közegnek, ha az intézkedés vagy a határozat következtében valamely meghatározott tárgy valakitől átveendő és másnak átadandó, ha valaki nemileg és mennyiségileg meghatározott dolgok szolgáltatására, természetbeni munka teljesítésére, valaminek cselekvésére, abbanhagyására vagy tűrésére és pénz vagy pénzérték fizetésére van kötelezve; végre ha közveszélyes tárgyak elkobzandók és megsemmisítendők. Ebben keresendő a magyarázata annak, hogy a közigazgatási végrehajtás tekintetében oly sajátságos és egymástól lényegesen eltérő gyakorlattal találkozunk az ország különböző törvényhatóságaiban. Ezen általános helyzettel szemben örvendetes kivételt képeznek az adó- és illetékügyek, a kisebb polgári peres ügyek és a kihágási ügyek, melyekben kielégítő végrehajtási szabályok lettek létrehozva. Meg kell említenem még, hogy az érintett végrehajtási szabályzatok némelyike, s ezek között nevezetesen az adó- és illetékügyekre vonatkozó, ujabban alkotott törvényeink alapján néhány más ügyben is alkalmazásra talált. Mindezekkel azonban a kérdés megoldottnak távolról sem tekinthető. Közigazgatási végrehajtási rendszerünknek egy másik lényeges fogyatkozása, hogy a szükséges kényszereszközök alkalmazásának jogával községi közigazgatási hatóságaink épen nincsenek, többi közigazgatási hatóságaink pedig csak hiányosan és csak azon esetekre vannak felruházva, melyeket a törvény, rendelet vagy szabályrendelet kihágásoknak nyilvánít. Eltérést csak a székes fővárosi rendőrségre vonatkozólag találunk, melynek jogában, sőt kötelességében áll az életet, testi biztonságot, egészséget és személyes szabadságot vagy a vagyont fenyegető veszély esetében parancsot vagy tilalmat bocsátani ki akkor is, ha ez iránt a törvény, rendelet vagy szabályrendelet intézkedést nem tartalmaz, és jogában áll ezen parancsok vagy tilalmak megszegőit 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtani.
