Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
510. szám. 337 Tekintettel arra, hogy a közigazgatási bíróságokhoz utalt vitás ügyek jelentékeny részében a jogkérdés összeesik a ténykérdéssel: a felebbezés és a felülvizsgálat között tett megkülönböztetésnek nagyobb értéket nem tulajdonitok ugyan, minthogy azonban a közigazgatási ügyek eldöntésénél a gyorsaság szempontja kétszeres súlylyal esik a mérlegbe: az emiitett megkülönböztetést megteendőnek véltem, habár ez csak az ügyek kisebb csoportjára nézve bír gyakorlati jelentőséggel. És a felülvizsgálatnak az elsőfokú bírósággal szemben érvényesíthető jogorvoslatok közé felvétele nem fogja csorbítani a jogoltalom szabadságát és hatályát, mert a felülvizsgálat a csekélyebb tárgyi jelentéségü azon ügyekre van korlátozva, melyekben a ténykérdés igen egyszerű s ehhez képest az elsőfokú bírósági eljárásban egész biztossággal tisztába hozható. Hogy a javaslatnak a felülvizsgálatra vonatkozó intézkedései a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstárig közérdek védelmének eseteire ki nem terjesztettek: annak oka a bennök rejlő azon magasabb czélokban keresendő, melyek elutasithatatlan követelménynyé teszik, hogy az ilyen ügy mind a jogkérdésben, mind a ténykérdésben felebbviteli fokon is mindig és teljes szabadsággal biráltathassék felül. Ide járul még, hogy a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatósági közegekkel szemben azon feltevés, hogy a kínálkozó alkalmat az ügy eldöntésének késleltetésére használhatnák fel, ha nincs is feltétlenül kizárva, de mindenesetre legalább is kevésbbé jogosult, mint a magánfelekkel szemben. A felebbvitelnek felfüggesztő hatálya abban találja magyarázatát, hogy a 136. §-ban az állami (kincstári) közérdek és a bepanaszolt fél veszélyeztetett, érdekeinek lehető megóvása tekintetéből, a panasz tárgyát képező közigazgatási intézkedés vagy határozat kivételesen végrehajthatónak lett kimondva, s ennélfogva az elsőfokú bírósági intézkedések és határozatok végrehajthatósága magát a főczélt dönthetné veszélybe. De ettől eltekintve, mellőznöm kellett az elsőfokú bírósági intézkedések és határozatok végrehajtási erővel való felruházását azért is: nehogy az ügynek a felebbvitel rendjén bekövetkező végérvényes eldöntése után, az elsőfokú bírósági határozat végrehajtása előtti állapot visszaállítása váljék szükségessé. V. Fejezet. I. czim. A felebbezésröl (175—182. §-ok). A felebbezés legteljesebb neme a felebbvitelnek, minthogy a ténykérdésre és a jogkérdésre egyaránt kiterjed s minden sérelem orvoslására igénybe vehető. A felebbezés körében a felebbezés jogának és czéljának, beadása határidejének és helyének, a hivatalból való visszautasítás és az igazolás esetének és módjának, s a felebbezés tárgyalásának és eldöntésének kérdései igényelnek különös figyelmet. A felebbezés joga a törvényjavaslat szerint megilleti az egyeseket és testületeket, s a saját köz- és vagyoni ügyeit védő eljárt hatóságot, mint a perben szereplő feleket. Megilleti ezeken kívül még a közigazgatási hatóságokat akkor is, ha az elsőfokú közig, bírósági eljárásba be nem folytak. Megilleti végre a bíróságban elnöklő főispánt, mint a közigazgatási hatáskör és állami (kincstári) közérdek leghivatottabb őrét a középfokú közigazgatásban. A felebbezés czélját a panasz czéljával azonos alapokra véltem fektetendőnek. Ehhez képest a magánfelek (egyesek, testületek, érdekelt harmadik személyek) felebbezési joga egyaránt kiterjed minden sérelemre, legyen az akár jogsértés, akár érdeksértés, akár fenyegesse az illetőt magát, akár az államot; ellenben az eljárt közigazgatási hatóság felebbezési joga kizárólag saját köz- és vagyoni ügyeinek, a közigazgatási hatóságok és az elnök-főispán felebbezési joga pedig a közigazgatási hatáskörnek és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére van szorítva. A panasz jogának és czéljának indokolására előadottak kiegészitéseképen e helyen azt kell különösen megjegyeznem, hogy a középfokú hatóságokat azért kellett a felebbezés jogával KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XIV. KÖTET. 43
