Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

304 510. szám. elnök, másodelnök, tanácselnökök és birák évenként 6 heti szabadságidőt vehetnek igénybe. A szabadságidő engedélyezése körüli eljárás az ügyrendben lesz részletesen szabályozandó. A teljes ülések és osztályülések tartásához megkívántató határozatképes számnak az illető tagok kétharmad részében való megállapítására (25. §.) az azon ülésekben tárgyalandó ügyek természetében és fontosságában találja indokolását. A felső közigazgatási bírósági tanácsülések határozatképességének szabályozásánál azon előzményből indultam ki, hogy az elnökkel együtt öt tagból kell alakulniuk a kir. Curia azon tanácsainak is, melyek a képviselőválasztói jogosultság körül felmerülő vitás kérdésekben eljárnak. Minthogy azonban ezen intézkedés merev alkalmazása mellett esetleg «vagy a birák létszámát kellene igen magasra emelni, vagy pedig az ügymenetben állhatnának elő hátramaradások, tekintettel arra, hogy a közigazgatási bíróságokhoz tartozó ügyek egy része csekélyebb fontosságú: szükséges volt a törvényjavaslatba oly intézkedést is felvenni, melynek értelmében, a belügyminister felhatalmazta tik, hogy a bírósági hatáskörbe sorozott ügyek bizonyos köreire és eseteire nézve a felső bírósági tanácsok határozatképességét az ügyrendben vagy külön rendelet utján 5 tagról 3-ra leszállíthassa. Az elsőfokú bíróságok és *a felső közigazgatási biróság tagjainak az egyes ügyek tárgyalásából és eldöntéséből való kizárását, és a rendszerinti birói illetőségnek az elsőfokú bíróságok körében való kivételes átruházását tárgyazó 26. §-t, mely némi indokolt eltéréssel az 1868: LIV. t.-cz. 56. és 57. §-ainak a közigazgatási bíróságokra való kiterjesztését foglalja magában, azért vettem fel a törvényjavaslatba, hogy a bírósági eljárás tárgyilagossága és függetlensége ez úton is emeltessék. A törvényjavaslat »Első Rész«-ében foglalt többi §-ok (27., 28., 29., 30., 31.) a bírósági eskü, a bíróságoknak egymáshozi viszonya, a bírósági megkeresések teljesítése és az ügyrend tárgyában bővebb indokolást nem igényelnek. II. A MÁSODIK RÉSZHEZ. A közigazgatási bíróságok hatásköréről. I. fejezet Általános határozatok. (32—41. §-ok) A közigazgatási bíróságok hatáskörének megállapítása a közigazgatási bíráskodás kérdésének legvitásabb és legnehezebben szabályozható része. Az európai államok e tekintetben is különböző, sőt egymástói lényegesen eltérő utakon kisértették meg a feladat megoldását. Azok törvényhozásában két főirányzat jutott e tekintetben érvényre: a hatáskörnek elvi általánosítás és az ügyek és esetek szerinti előszámlál ás útján való meghatározása. A közigazgatási bíróságok hatáskörének elvi általánosítás útján való megállapításához Olaszország és Ausztria folyamodtak; Olaszország a közigazgatási birói joghatóságot a magán és politikai jogok körére szorította, Ausztria pedig a hatáskör kifejezésére szolgáló formulához a birósági eljárás keretéből egyáltalában kizárt ügyeknek és eseteknek egy nem ugyan terjedelmes, de eléggé fontos és jelentékeny sorozatát csatolta. A többi európai, államok az ügyek és esetek felsorolásával (taxatio, specificatio) írták körül közigazgatási bíróságaik hatáskörét, és ezen módszer szerint van a magyar pénzügyi közigazgatási biróság hatásköre is szabályozva.