Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
510. szám. 289 18-án kelt törvény 22. szakasza értelmében a felek kérelmére a hatásköri biróság határoz. Ha a birdalmi törvényszék mondotta ki a rendes biróságok illetéktelenségét, a közigazgatási hatóságok vagy a közigazgatási törvényszék kötelesek a birodalmi törvényszók ítéletének jogi felfogásához alkalmazkodni. Az itt szóban levő hatásköri törvényszék az országos főtörvényszék elnökéből és öt birájából és a közigazgatási törvényszék öt birájából alakul, kiket a király főhivataluk tartamára nevez ki a hatásköri törvényszék biráivá. Közigazgatási vitás ügyekben az eljárás újra való fölvételét azon hatóság rendelheti el, mely az utolsó jogerö'ssé vált határozatot hozta, ha igazoltatik, hogy az előbbi tárgyalásnál nem eléggé ismert új tényállás állt elő, a, melynek figyelembevétele a korábbitól eltérő határozat hozatalára alkalmas. Az ilyen ügyekben a kerületi hatóság vagy a járási kormányszék által hozott határozat ellen panasznak van helye. Jogerőssé vált határozatok kényszer utján hajthatók végre; a végrehajtás a kerületi hatóság kötelessége, mely ahhoz ugy saját közegét, mint a bírósági végrehajtót alkalmazhatja. A végrehajtásra vonatkozó intézkedések és határozatok ellen irányuló panaszok közigazgatási peres úton intéztetnek el. Olaszországban az 1865. évi márczius 20-án kelt törvény »per l'unificazione amministrativa del regno d'Italia«, nevezetesen annak E. melléklete »sul cöntenzioso amministrativo« a közigazgatási vitás kérdések eldöntését a rendes bíróságokra ruházta. Kimondatott ebben a törvényben, hogy »minden ügy, melynél magán vagy politikai jog jő kérdésbe, a rendes biróságok elé utaltatik, bármikép legyen is abban a közigazgatás érdekelve és tekintet nélkül arra, vájjon a végrehajtó hatalom vagy a közigazgatási hatóságok az ügyben intézkedtek-e«. A rendes biróság azonban csak a hatósági tény jogosultsága vagy jogtalansága felett ítél, illetőleg — az olasz terminológia szerint — megállapítja a megtámadott hatósági intézkedésnek jogkövetkezményeit a per tárgyát képező dologgal való viszonyában. A biróság arra nincs jogosítva, hogy a közigazgatási hatóság intézkedését feloldja vagy megváltoztassa; ezért külön kell folyamodni az illető közigazgatási hatósághoz, a mely köteles a biróság által eldöntött értelemben eljárni. A rendes biróság tehát nemcsak hogy a közigazgatási vitás ügy érdemében nem dönthet, hanem a közigazgatási határozat vagy intézkedés megsemmisítésére sincs jogosítva. Az olasz rendes biróság közigazgatási vitás ügyekben inkább csak jogi tanácsadó, melynek útmutatása szerint a különben is illetékes közigazgatási hatóság hozza meg külön kérelem folytán az új intézkedést. Az olasz rendes biróság tehát csak jogilag minősiti a megtámadott közigazgatási intézkedést; maga nem intézkedik, mert akkor — ugy fogják fel az olaszok — megszűnnék biróság lenni és a közigazgatási hatóság hatáskörébe avatkoznék. Midőn Olaszországban ekkép a közigazgatásnak magán vagy politikai jogot sértő cselekményei a rendes biróságok jogi ellenőrzése alatt állanak, a közigazgatás által okozott érdeksérelmek orvoslására, a közigazgatási bíráskodás szervezéséről szóló 1890. évi május hó 1-én kelt törvény két közigazgatási hatóságot: a megyei közigazgatási bizottságot és az államtanácsot jelöli ki. A megyei közigazgatási bizottság (giunta amrainistrativa provinciáié) részben kinevezett, részben választott tagokból áll. Elnöke a megyefőnök (prefetfo), tagjai: két, a belügyminister által minden év elején kijelölt főnökségi tanácsos (consigliere di prefettura), továbbá a megyei tanács által (eonsiglio provinciáié, a mely megfelel a magyar törvényhatósági bizottságoknak) saját tagjai köréből választott négy tag. Ez utóbbiak megbízatása négy évre terjed; két évenként azonban felerészök újra választatik. Nem lehetnek a közigazgatási bizottság tagjai: a képviselők kerületükben, megyei tanácsosok, községi polgármesterek és községi esküdtek a E3ÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XIV. KÖTET. 37
