Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-502. Törvényjavaslat, a kir. Curia és kir. itélőtáblák itélőbiráinak szaporitásáról és az 1877:V. törévnyczikk módositásáról

502. szám. 175 Melléklet az 502. számú irományhoz. Indokolás, „a kir. Curia és a kir. Ítélőtáblák bíráinak szaporításáról" szóló törvényjavaslathoz. A kir. ítélőtáblák szétosztása és teljes működésbe lépésök óta állandóan növekszik a kir. Ítélőtáblák és a kir. Curia ügyforgalma. Mig ugyanis az 1889. és 1890. években a budapesti és marosvásárhelyi volt kir. táblákhoz évenként átlag 140.000 ügy érkezett, s az 1891-ik átmeneti évben a most nevezett, valamint az időközben decentralisált kir. tábláknál az ügyforgalom csak 138.956 ügyet tett ki, — addig az 1892. évben az ügyforgalom 147.287 ügyre emelkedett, az 1893. évi augusztus hó végéi> pedig, tehát az év első hét hónapjában a beérkezett ügyek száma 102.714-re rúgott, a mi az 1892. év hasonló időszakában érkezett 100.075 ügygyei szemben az ügyforgalomnak ismét 2.639 ügygyei való emelkedését tünteti fel. Még szembeötlőbb szaporodás mutatkozik a kir. Caria ügyforgalmában. Az 1891. évben 23.484 volt a beérkezett ügyek száma. Ez a szám az 1892. évben 27.414-re emelkedett, ugy hogy az 1891. év végén elintézetlenül maradt 7.726 ügygyei szemben az 1892. év végén kimutatott hátralék már 10.654-et tett ki. Az 1893. évi augusztus hó végéig, tehát az év első hét hónapjában beérkezett ügyek száma 20.957, a mi az 1892. év hasonló időszakában beérkezett 20.145 ügygyei szemben az ügyforgalomnak ismét 812 ügygyei növekedését jelenti, ugy, hogy előrelátható, hogy a hátralék a folyó év végéig szintén szaporodni fog.. A felsőbíróságok ügyforgalmának rohamos emelkedése az elsőbiróságok fokozottabb tevékenységére vezetendő vissza, mely ismét a kir. táblák szétosztására, a birói szervezet módosítására, főleg pedig a felügyelet hatályosabbá tételére vonatkozó törvényhozási és kormányhatósági intézkedéseknek az eredménye. Kétséget nem szenved, hogy a polgári eljárásnak immár a megvalósulás stádiumába lépett reformja a felsőbíróságoknak s főleg a királyi Curiának jelentékeny tehermentesítését fogja eredményezni. Ez azonban, a dolog természetéhez képest csak akkor fog bekövetkezni, ha fel lesznek dolgozva azok az ügyek, melyekre nézve az űj peres eljárás más felebbviteli utat jelöl ugyan ki, de a melyek a mai perjog szerint a kir. ítélőtáblák, illetve a kir. Curiához vannak utalva, s melyek ott vagy már hátralékként szerepelnek, vagy miit folyamatban levők oda még ezentúl fognak felküldetni, s melyeket az átmeneti intézkedések szerint az eddigi felebbviteli biróságoknak kell elintézniök. Addig is tehát, mig az 1893 évi XVUÍ. t.-czikkben szabályozott felebbviteli rendszernek kihatása a kir. Ítélőtábláknál és a kir. Curiánál érezhetővé válik s annak folytán e felebbviteli biróságok ügyforgalma polgári ügyekben apadni fog; a megtorlódott hátralékok feldolgozása s ez után a legalább 2—3 évre számitható átmenet gyorsabbá és könnyebbé tétele czéljából a kir. ítélőtáblák és kir. Curia birói létszámának szaporítását találtam szükségesnek. A° létszámnak általam ten-be vett szaporítása, mint ez a fenn előterjesztettekből is kitűnik, ideiglenes, — a létszám szükség multán fokonként apasztatni fog. Ez az oka egyszersmind annak is, hogy csak számfeletti birói állások engedélyezését hozom javaslatba.