Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.
Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről
440. szám. 51 gazdasági alapba folytak az 1868. évi 62.617. számú pénzügyministeri rendelet alapján. Miután azonban a kihágások üldözésénél első sorban a községek érdekeltségét kell fokozni és egyébként is a községeknek mindig emelkedő gazdasági kiadásairól gondoskodni kell, méltányosnak látszik, hogy a kihágások után befolyó pénzbüntetések fele a községeké legyen. Miként használják fel ezen pénzbüntetéseket a községek, azt a belügy- és földmívelésügyi ministerek rendeletileg fogják szabályozni. Ugyancsak a kihágások szigorúbb üldözése érdekében megengedendő, hogy a mezőőr szegődségében a befolyó büntetéspénzek bizonyos százaléka biztositható legyen, a mely esetben a befolyó büntetéspénzből első sorban a biztosított százalék vonandó le, s csak a megmaradt rész osztandó a már fentebb emiitett módon meg. Ily határozmány ugyan szokatlan törvényhozásunkban, de a gyakorlati élet igazolni fogja. Javaslatom az 1889. évi javaslattól e fejezetnél is eltér, főleg abban, hogy a régi javaslat ötrendü büntetést ismert és pedig 300, 200, 100, 50 és 25 frtig. Nézetem szerint eltekintve attól, hogy némely kihágás túlságosan sújtatnék, e számos megkülönböztetésre szükség nincs, mert ha tekintjük a 98. §. szerint visszaesés esetén, a kihágást elkövető kétszeres büntetéssel is sújtható, valóban nem szükséges a büntetéseket túlságos magasan megállapítani, mert különben épen abba a hibába estink, mit ki akartunk kerülni. XI. FEJEZET. Hatóságok és eljárás. A végrehajthatóság főkelléke a hatósági illetékességi körök határozott körvonalozása levén, a javaslat szövegében mindenütt megkülönböztettem a közigazgatási és a bírói illetékességet kizárandó azt, hogy ott, hol a közigazgatási hatóság illetékes, a bíró előtt is lehessen jogorvoslást keresni. E tekintetben is lényegesen eltértem tehát az 1889. évi javaslattól, mely bizonyos kérdésekben megengedte, hogy a közigazgatási határozataiban meg nem nyugvó fél a biró előtt kereshessen orvoslást. A birói illetékességtől eltekintve, javaslatomban tárgyalt kérdések háromféle szempont alá esnek. Az első szempont alá esők tisztán mezőgazdasági kérdések, a melyek közigazgatási úton s harmadfokban a földmívelésügyi minister által döntendö'k el, a második szempont alá esnek azok a kérdések, a melyek a javaslatban foglalt különböző hozzájárulási arányokra vonatkoznak, melyekben az életbeléptetendő közigazgatási bíróság illetékességi körébe fognak tartozni, és a harmadik szempont alá esnek a kihágások, a melyek első fokban a közigazgatási hatóságok, de a további fokozatokban a közigazgatási bíróság illetékességi körébe tartoznak. Mindezen hatásköröket szabályozzák a javaslat 101., 102. és 103. §-ai. A 103. §. törvényeink legnagyobb részének határozmányaitól jelentékenyen eltér abban, hogy a 10 korona értéket meg nem haladó károknál a kihágás elsőfokú elbírálását nagyközségekben a bíróból, a községi elöljáróság egy tagjából és a körjegyzőből vagy helyetteséből, kisközségekben pedig a bíróból és az elöljáróság két tagjából álló tanácsra bizza. Igen sok vélemény hangzott ezen hatáskör megállapítása mellett és ellene. Én a községi bíráskodás mellett foglalok állást azért, mert a főszolgabírói bíráskodás semmit sem javit a mai állapotokon, midőn a károsult inkább felhagy panaszával, semhogy magát és alkalmazottjait azon tetemes kellemetlenségnek kitegye, a mely abból áll, hogy a távolfekvő főszolgabírói székhelyre néha a feljelentés után hónapok múlva ismételten beutazzék s legtöbbször, miután hónapok múlva a bizonyítás nehézséggel jár, eredmény nélkül. Ez vezetett engem a községi 7*
