Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

52 440. szám. bíráskodás elvének elfogadására, s mindezen indokokhoz még az is hozzájárult, hogy az az elöljáróság, amely az 1877: XXII. t.-cz. 5. §-a alapján fel van hatalmazva, hogy a kisebb polgári peres ügyekben 20 frtig ítéletet hozhasson, bizonyára elegendő érzékkel bir olyan kihágások felett is igazságosan ítélni, a melyeknél a kár 10 korona értéket meg nem halad. Mindezeken kivül utalhatok még az erdőtörvényre is, melynek 118. §-a Szerint a 10 frtot felül nem haladó lopások vagy ugyanazon összeget felül nem haladó kártételek eseteiben elsőfokú bíráskodást kis- és nagyközségekben a főszolgabírón kivül, a községi biró vagy akadályoztatása esetén helyettese gyakorolhatja, ha sértett fél községi biró eljárását kivánja igénybe venni. Tekintve a most idézett erdőtörvény elvi határozatát, nekem az ellen sem volna észrevételem, ha a községi elöljáróság hatásköre a 20 koronát meg nem haladó károk kihágási eseteire is kiterjesztetnék, mi által a főszolgabíró munkája tetemesen megkönnyittetnék, mert, mint a 103. §-ból látható, a felebbezés esetén sem ő, hanem az elsőfokú közigazgatási bíróság ítél. A fejezet következő szakaszai a kihágások és kártérítések körüli eljárást szabályozzák. A kihágásokra és kártérítésekre vonatkozó részletes eljárási szabályok 117. §-a szerint a földmívelésügyi-, belügyi- és igazságügyi ministerek által fognak kiadatni. A 104. §. szeriirt a községi elöljáróságnak kötelessége a letartóztatott marha tulajdonosát és a károsultat 48 óra alatt értesíteni, hogy ez utóbbi igényét nyolcz nap alatt érvényesítse. Ezen szakasz és a 105. §. intézkedik továbbá arról, hogy mi történjék, ha a károsult, vagy a marha tulajdonosa nyolcz nap alatt nem jelentkezik, mi történjék az elárusított marhával vagy zálogtárgygyal, ha a tulajdonosnak nem jelentkezése következtében értékesíttetett és hova fordíttassanak az elárusított zálogtárgyak után befolyt és sem a kárnak, sem a költségeknek fedezetére nem szükséges összegek stb. A javaslat szerint ezen összegek, ha az azokra való tulajdonjog a kár megtörténtétől számítandó egy év alatt nem érvényesíttetik, a község szegényalapja javára bevételezendők. Itt az elévülési határidő tehát egy év. Egy év elég arra, hogy a tulajdonos jogait érvényesíthesse. Hosszabb elévülési határidő azért nem szükséges, mert itt többnyire kisebb összegekről és a községben ismeretes egyénekről és tulajdonosokról lehet szó, a kikről feltehető, hogy ha jogaikat egy év alatt nem érvényesítették, azt érvényesíteni nem is szándékoznak; de viszont a község se kötelezhető arra, hogy a többnyire csekély összegeket egy éven túl is folyton letétben őrizze. A 106. és 107. §-ok hasonló intézkedéseket tartalmaznak a községi elöljáróságnak átadott tárgyakról, eszközökről és zálogokról. A 108. §. meghatározza, hogy a büntetéssel egyidejűleg a hatóságnak kötelessége a költség és a kártérítési igény felett is határozni, feltéve, hogy a kár a szerint, a mint a kihágási ügyben a községi elöljáróság, vagy a főszolgabíró illetékes, a 10 vagy a 60 koronát meg nem haladja, — illetőleg a károsult igényét 10, illetve 60 koronára le nem szállítja. Ha ez az eset nem forog fenn, a javaslat 103. §-ában megnevezett hatóság sem a büntetés, sem a költség és kártérítéshez való igény tárgyában nem határozhat, hanem ha a károsult fél hozzá fordult, azt figyelmezteti, hogy panaszával 10 koronát meghaladó károk eseteiben a főszolgabíróhoz, 60 koronát meghaladó károk eseteiben pedig a büntető törvények szerint illetékes hatósághoz forduljon. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágások eseteiben követendő eljárás szabályozása tárgyában a beliigyminister által 1880. évi 38.547. sz. alatt kiadott körrendelet 4. §-a szerint 50 forintot túl nem haladó kártérítési követelések, a melyek kihágásból származnak, és az eljárás folyama alatt támasztattak, rendszerint a feljelentés folytán hozott Ítéletben