Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-473. A közgazdasági bizottság jelentése, „a vándoriparról és a házalásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

473. szám. 389 Faluhelyen egyátalán, különösen pedig városoktól és más nagyobb helységektől távolabb fekvő községekben, pusztákon és tanyákon, nemkülönben oly hegyi vidékeken, a hol az aránylag csekély számú lakosság elszórtan egymástól távolabb eső házakban lakik, a lakosság kisebb ipari munkálatokra és házi szükségletekre vonatkozó igényei oly csekélyek, hogy ily helyeken állandóan letelepedett kereskedők és iparosok elegendő foglalkozást nem találván, meg nem élhetnének s igy tényleg ott le sem telepednek. Hy vidékek lakói összes apró-cseprő házi szükségleteiket és a ház és gazdaság körül előforduló kisebb iparos munkákat a vándoriparosoktól szerzik be, illetőleg ezek által végeztetik. A vándoripar eltiltása ily helyeken egyértelmű lenne azzal, hogy az ország ezen vidékeinek lakói legszükségesebb beszerzéseiket és munkáikat, vagy egyátalán nem, vagy csupán aránytalanul igen drága áron lennének képesek eszközölni. Ezen vidékekre nézve tehát a vándoripar további fentartása határozottan életkérdést képez. Különben a termelök szempontjából is ártalmas lenne a házaló-kereskedés és a vándoripar teljes megszüntetése, mert a házaló az ország legfélreesőbb zugaiban is felkeresi ép azon fogyasztókat, kiket az állandó kereskedő meg nem közelíthet és ez utón a fogyasztást és közvetve a termelő és nagyobb kereskedő érdekeit is előmozdítja. De vannak hazánkban olvan vidékek is, melyeknek sanyarú közgazdasági viszonyai mellett a vándoripar eltiltásával a lakosságtól a megélhetés lehetőségét vonnók meg, ugy, hogy azt a kivándorlásra kényszeritenök, igy pl. köztudomású tény, hogy némely felvidéki vármegye lakóinak nem csekély része magát és családját úgyszólván kizárólag a vándoripar űzéséből tartja fenn Ezen viszonyokra tehát a törvényjavaslat elkészítésénél okvetlenül figyelemmel kellett lenni. Egyébként közrendészeti, közbiztonsági, közegészségügyi, nemkülönben vám- és jövedéki szempontok is sürgősen szükségessé teszik, hogy a vándoripar ügye a követelményeknek megfelelően szabályoztassék. A bizottságban mindezeknél fogva egyhangú helyesléssel fogadtatott a kereskedelmi minister úr ez iránybeli kezdeményezése. A mi a törvényjavaslat alapelveit illeti, úgy tekintettel ezen fentebb már előadott, egymással részben homlokegyenest ellenkezésben álló érdekekre, természetszerűleg a javaslat czélja és hivatása az kell, hogy legyen, miszerint egyrészt az állandó iparosok és kereskedők érdekei lehetőleg megóvassanak, vagyis a vándoripar lehetőleg szűk körre szorittassék, másrészt azonban túlszigorú megszorítások által a falusi lakók szükségleteik beszerzése körül meg ne károsittassanak. szegény sorsú és életük fentartására a vándoripar üzésére utalt honpolgárok kenyérkeresetüktől el ne essenek. A bizottság véleménye szerint a javaslat ezen ellenkező érdekek közötti compromissumot helyesen és a czélnak * megfelelően oldja meg, miért is azt egyhangúlag magáévá tette. Mielőtt áttérnénk a törvényjavaslat részleteinek elbírálására, még utalnunk kell arra, hogy az Ö Felsége többi királyságai- és országaival kötött vám- és kereskedelmi szövetség határozata szerint és ennek tartamára a házalási ügy a monarchia mindkét államában lehetőleg egyenlő elvek alapján szabályozandó, ezért a t. kormány a törvényjavaslat benyújtása előtt tárgyalásokat folytatott az osztrák kormánynyal, melyek eredményeként a törvényjavaslatnak a házalásra vonatkozó határozatai iránt nevezett kormánynyal egyetértő megállapodások jöttek lérte. Áttérve a törvényjavaslat részleteire, úgy mindenekelőtt kiemelendőnek tartjuk, hogy a vándoripar általános fogalma mindamaz ipari, kereskedelmi és egyéb üzletszerű foglalkozásokat foglalja magában, melyek helyröl-helyre, házról-házra járva, meghatározott állandó telep vagy üzleti helyiség fentartása nélkül űzetnek. Ezen általános fogalom alá azonban oly foglalkozások is sorolhatók, a melyek némely nemére nem lenne czélszerű a törvény szigorú megszorító határozatait alkalmazni s melyek más nemei ismét vagy más törvényes intézkedések aláesnek,