Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.
Irományszámok - 1892-473. A közgazdasági bizottság jelentése, „a vándoriparról és a házalásról” szóló törvényjavaslat tárgyában
388 478. szám. 473. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, „a vándoriparról és a házalásról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A házalás, a kereskedelemnek hazánkban eme legrégibb neme, hazai törvény által s a jelenlegi közgazdasági viszonyoknak megfelelő módon mindez ideig szabályozva nem lett. Az 1884. évi XVJI. t.-czikkben foglalt ipartörvény csupán az állandó jellegű ipar ügyeit szabályozza s a vándoripar különböző nemeit fel nem öleli. Az O Felsége többi királyságai- és országaival kötött és az 1867. évi XX. s az 1878. évi XX. t.-czikkekbe foglalt s az 1887. évi XXIV. törvényczikkel meghosszabbított vám- és kereskedelmi szövetség intézkedései alapján egyelőre az ügy végleges törvényhozási szabályozásáig az 1852. évi szept. 4-én kiadott házalási en delet állván a magyar korona országaiban érvényben, a vándoripar egy neme, vagyis a házalás legalább némileg szabályozottnak tekinthető, noha eme szabályozás több tekintetben elavult s ma már alig használható rendelkezéseket tartalmaz. A vándoriparnak minden egyéb nemei azonban mind a mai napig törvényesen szabályozva egyátalán nincsenek. Ezen tényállás egymagában indokolttá teszi, hogy a törvényhozás a vándoripar rendezésével foglalkozzék. Ámde a fentieken kivül még egyéb nyomós indokok is múlhatlanúl kötelességünkké teszik, hogy ez ügyet immár véglegesen szabályozzuk. Az ország kereskedői és részben iparos körei ugyanis már régóta komoly panaszokkal lépnek fel azon súlyos verseny ellen, melyet nekik a vándoriparosok okoznak. Ezen körök nem csekély része direcre a vándoripar s különösen a házaló kereskedés teljes eltiltását követeli, s noha az alább felemlítendő indokok alapján eme kívánalom teljesítése nem helyeselhető, tagadhatatlan, hogy ott, a hol az állandó kereskedelem és ipar a fogyasztó közönség igényeit minden irányban kielégíteni képes, jogos és méltányos, hogy a házalás és a vándoripar egyéb nemeinek üzése a kereskedők és iparosok anyagi érdekeinek megóvása czéljából a múlhatlanúl szükséges minimumra korlátoztassék. A vándoripar nagymérvű korlátozására, avagy éppen teljes eltiltására irányuló eme törekvésekkel szemben állanak azonban ezekkel teljesen elleutétes oly érdekek, melyek ismét a törvényhozásnak kötelességévé teszik, hogy ezen foglalkozást — habár szűkebb keretekbe szorítva — továbbra is fentartsa. Ezek közül különösen kiemelendök a következők:
