Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.

Irományszámok - 1892-399. Törvényjavaslat, Budapest fő- és székváros kerületi előljáróságairól

399. szám. 85 szükségesnek az 1872: XXXVI. t.~cz. réezleges módosítása iránt javaslatot tenni a törvényhozásnak. A kerületi elöljáróságok újjászervezése azonban nem feltétlenül kapcsolatos a fő- és székváros egész szervezetének ujjáalkotásával, mig másfelől feltétlenül szükséges és igen sürgős; ugy hogy annak megalkotása nem tehető függővé a fő- és székváros szervezetének általános reformjától, annál kevésbé, miutáu a kerületi elöljáróságok [új szervezete, ha a tapasztalat azt megfelelőnek 'bizonyítja, minden nehézség nélkül be lesz illeszthető a fő-és székváros új szervezetének keretébe. Ezen meggyőződésből kiindulva és át lévén hatva a kerületi elöljáróságok minél gyorsabb ujjáalkotásának szükségétől, teljesitendőnek tartottam a fő- és székváros közönségének a belügymininisterium vezetésének átvételekor hozzám intézett azon kérelmét, hogy a kerületi elöljáróságok újjáalakítását az 1872 : XXXVI. t.-cz. módosításának javaslatba hozatalával tegyem lehetővé. Midőn az erre vonatkozó törvényjavaslatot, melyet előzőleg a törvényhatósági bizottság számos tagjából összehívott értekezlet megvitatott, alkotmányos tárgyalás végett tisztelettel bemutatom, megjegyzem, hogy a fő- és székváros közigazgatásának javítása érdekében nem szorítkozhattam a kerületi elöljáróság intézményének csupán szervezeti ujjáalkotására; mert ezzel az elérni kivánt czéltcsak részben biztosítottam volna, hanem egyúttal szabályozni kívántam az újonnan alkotott szervezet hatáskörét is. Ha a fő- és székváros, egy központból a közönség érdekeinek megfelelően nem intézhető közigazgatásának helyi szervei jól alkottatnak meg, akkor nemcsak nem aggályos, hanem egyenesen szükséges a közigazgatás mindazon teendőit, melyeknek természete nem követeli a központban való tárgyalást, ezen helyi közegekre bizni. Minél jobban fejlődik a város, minél inkább szaporodik lakossága, minél inkább megerősödik ipara, annál nehezebben tekinthetők át a központból a lakosság szükségletei, annál nehezebben elégítheti ki a közönség folyton növekvő igényeit a központból intézett igazgatás, melynél a részletek elmaradnak és a végrehajtás nehézségeinek ismerete jórészt megszűnik. A fejlődés ezen természetes menete szükségszerűen a nagyvárosi közigazgatás decentralisatiójára vezet; ezen decentralisatiónak föltétele pedig a helyi közigazgatás szervezetének jó megalkotása. Javaslatom a közigazgatás kerületi közege gyanánt két intézményt állit föl; az egyik a kerületi elöljáróság, a másik a kerületi választmány. A kerületi elöljáróság a kerület hatósága mindazon ügyekben, melyeket akár törvény és ministeri rendelet, akár tövényhatósági szabályrendelet a kerületi elöljáróságra ruház; a kerületi választmány a kerület véleményező, ellenőrző és határozó szervezete mindazon ügyekben, melyeket ezen törvény és az ennek alapján alkotott törvényhatósági szabályrendelet reá biznak. A kerületi előljáró állására nézve javaslatba hozom, hogy az 1883 : I. törvényczikkben a közigazgatási szakra megállapított minősítéshez köttessék; mert nem szenved kétséget, hogy a kerületi előjáró sokoldalú és nehéz feladatának csak ugy felelhet meg, ha alapos elméleti és gyakorlati szakképzettséggel bir. Javaslatba hozom továbbá, hogy a kerületi előljáró a törvényhatósági bizottság által a jelenlegitől eltérő eljárás mellett élethossziglan választassák, a mit a részleteknél lesz szerencsém indokolni. A kerületi előljáró, mint a kerületi közigazgatás intézője mellé rendeltetnek, a fogalmazási teendőkkel és az ügykezeléssel megbízott tisztviselőkön kivül mindazon szaktisztviselők, kik a közigazgatás föladatainak teljesítésére nélkülözhetlenek, u. m. a tiszti orvos és a szegényorvos, az állatorvos, mérnök, vásárfelügyelő és a városbíró, a kik együttvéve a kerületi elöljáróságot alkotják. Mindezen tisztviselők eddig is működtek a kerületekben; eddig ib volt kerületi orvos, mérnök stb., de azok nem állottak a kerületi elöljárósággal szerves kapcsolatban, nem voltak kerületi elöljáróság tisztviselői; végezték a maguk hatósági teendőjét a kerületben, s a kerületi elöljárósághoz csak akkor fordultak, ha a közigazgatási végrehajtó hatalmat kellett igénybe venniök