Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.
Irományszámok - 1892-399. Törvényjavaslat, Budapest fő- és székváros kerületi előljáróságairól
84 399. Hzám. hatáskör, melynek teendőjét az 1872: VIII. törvényczikk szűkre szabott korlátok közé szorította, részben az 1884. XVIí. törvényezikk, részben az időközben alkotott egyéb törvények, mint a kézi zálogkölcsönügyletről szóló 1881: XIV. t.-cz., a részletüiyről szóló 1883: XXXI. t.-cz., az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről szólól891 : XIV. t.-cz. életbeléptetése következtében nagyban fokozott munkaterhét hárított a kerületi elöljáróságokra. Jelentékenyen megbővült a kerületi elöljáróság hatásköre az által is, hogy azon teendők hosszú sorát, melyet az 1872. óta alkotott törvények a községre ruháznak, nagy részben a kerületi elöljáróságok látják cl. így ezek végzik mindazon faladatokat, melyeket a gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló 1877: XX. t.-cz., a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877 : XXII t.-cz., a népiskolai hatóságokról szóló 1876: XXXVIII. t.-cz , a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. t.-cz., a k. bíróságok előtt felmerült bűnügyi költségek behajtásáról szóló 1890: XLIII. t.-cz., nemkülönben más törvények és a ministeri rendeletek hosszú sora a községre ruháznak. Más felől a fő- és székvárosnak 1872. óta beállott, minden téren tapasztalható örvendetes fejlődése rendkívüli mértékben szaporított* azon teendőket, melyeket a kerületi elöljáróságoknak, mint a törvényhatóság végrehajtó közegeinek kell ellátniok. A. köztisztasági ügy kezelése, a szegényügy ellátása, a város gazdasági életéből folyó teendők hosszú sora nemcsak mennyiségileg több, hanem minőségileg is kiválóbb tevékenységet követel ma a kerületi elöljáróságoktól mint 1872-ben. Ezen sokszorosan növekedett hatáskör kellő betöltésére a kerületi elöljáróságok képteleneknek bizonyultak. Nem mintha a kerületi elöljárók és esküdtek nem igyekeztek volna kötelességüket a legbuzgóbban teljesíteni, hanem azért, mert a kerületi elöljáróságok szervezete nem felelt meg azon követelményeknek, melyeket a törvényhozás és az élet támasztott a kerületi elöljáróságok irányában. A kerületi elöljárók és esküdtek állása fizetéssel nem járó, minőséghez nem kötött tiszteletbeli állás ma is, a mikor a kerületi elöljáróság a teendők végtelen sorának ellátására kötelezett hivatallá vált. melyet csakis állandó és rendszeres tevékenységgel, elméleti tanulmányokat és hosszú gyakorlatot igénylő képzettségei lehet jól betölteni. A kerületi elöljáróságok szervezete és hatásköre között keletkezett és idő folytán mindinkább fokozódó ezen ellentétet a kerületi elöljárók és esküdtek legjobb buzgalma sem egyenlíthette ki, sőt ez természetszerűleg arra vezetett, hogy azon polgárok, kik az elöljárói és esküdti állások betöltésére talán leginkább lettek volna hivatva, a munkateher és a nagy felelősség tudatában, ezen állásoktól mindinkább visszavonultak, melyeknek betöltése ezen okból nem egyszer alig legyőzhető nehézségekkel járt. Ezen tapasztalat lassanként megérlelte a kerületi elöljáróságok gyökeres újjászervezésének eszméjét. A fő- és székváros törvényhatósági bizottsága fölismerve azt, hogy a kerületi elöljáróságok jelenlegi szervezetükben a törvények és szabályrendeletek által hatáskörükbe utalt feladatok teljesítésére képtelenek, maga kezdeményezte még 1886-ban azok újjászervezését, a mennyiben az 1886. évi mánvius hó 30-án és folytatva április hó 1-én tartott közgyűlésben hozott 330. számú határozattal utasitotta a tanácsot, hogy a kerületi elöljáróságok szervezésére vonatkozó javaslatát az 1886. év második negyedében terjeszsze a közgyűlés elé. Az ezen határozat alapján meginditott tárgyalások eredményeként a törvényhatósági bizottság 1888. január hó 25-én tartott közgyűlésében 89. szám alatt hozott határozatával elfogadta a tanácsnak a kerületi elöljáróságok újjászervezésére vonatkozó javaslatát. A törvényhatóság ezen határozata, melynek jóváhagyását 1888. július hó 9-én tartott gyűléséből tett 2323. számú fölterjesztésével, a közigazgatási bizottság is sürgett'% mindez ideig nem volt keresztül vihető; mert hivatali elődöm a kerületi elöljáróságok újjászervezését a főés székváros szervezetének általános reformja körében kívánta megoldani, és ezért nem vélte
