Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.
Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról
66 398. szám. »Á hitvallás minősége nem szolgálhatván sem bizonyítékául, sem mértékéül a polgári, s politikai jogok élvezetére való akár értelmi, akár erkölcsi képesítettségnek : ezen jogok gyakorolhatását nem is lehet a hitvallástól tenni függővé.« 3. §• Erre vonatkozólag sincs mit hozzáadnom báró Eötvös következő indokolásához: »A-törvényhozásnak, mig egyfelől biztosítania kell bárminő hit szabadon valihatását: másfelől gondoskodnia kell, hogy az állam törvényeinek, s polgári viszonyokra vonatkozó törvényes rendeleteinek érvénye és végrehajtása ne legyen függővé téve egyes polgároknak (vagy akár felekezeteknek) esetleges vallási nézeteitől vagy -zabályaitól. Különben nemcsak az történhetnék meg, hogy oly felekezetek, melyeknek tanai némely törvények végrehajtását (például a katonáskodást) híveiknek tiltják, vagy bizonyos törvénynyel ellenkezőt (például soknejűséget) rendelnek, az államra nézve károsakká, sőt veszedelmesekké válnának: hanem lehetővé lenne az is, hogy egyesek kivonnák magukat a terhesebb polgári kötelességek teljesítése alól, azon állítással, hogy annak teljesítése vallási hitökkel ellenkezik.« Midőn ezen szakasz az egyházak fegyelmi jogát az állam törvényeinek korlátai közé szorítja, akkor az állampolgár jogait és kötelességeit biztosítja a hívővel szemben. 5.§. A lelkiismereti szabadság valódi biztosítása a szóban levő szakasz intézkedése nélkül nem képzelhetőA törvényesen bevett vallásfelekezetek egyikéről a másikra való áttérés eddig is meg volt engedve. Ellenben egy törvényesen bevett vallásfelekezetből kilépni a nélkül, hogy az illető más ily felekezethez csatlakoznék, eddig nem volt lehetséges, s az illető továbbra is olybá vétetett, mintha még mindig tagja volna korábbi egyházának. Ezen visszásság megszüntetését czélozza a jelen §., mely ugy a ki-, mint a belépést teljesen szabaddá teszi, feltéve, hogy a törvényben előirt kellékek (például a szükséges életkor) nem hiányzanak, és hogy a megszabott alakszerűségeknek, például a szükséges jelentkezéseknek elég tétetett. 6. §. A jelen törvényjavaslat közvetlen czéljának biztosításán túlmenő miaden további intézkedést a már eddig törvényesen bevett vallásfelekezetekkel szemben annyival inkább mellőzendőnek véltem ez alkalommal, mert mint már a jelen indokolás általános részében kifejtettem, ily intézkedések helyes alapokra fektethetése czéljából bizonyos kérdéseknek előzetes törvényes megoldására van elkerülhetetlenül szükség. ?••§'. Ezen §. a vallásfelekezetek törvényes elismerésének rendszerében oly módon kíván előbbre haladni, hogy eltérve az eddig követett azon eljárástól, mely szerint egyes, megjelölt vallásfelekezetek a törvényhozás külön fényével vétettek be: eleve meghatározza azon feltételeket, melyeknek teljesítése mellett bármely, eddig be nem vett vallásfelekezet igényt tarthat az állam részéről való elismerésre. Mihelyt ugyanis az egyenlő hitűek a vallás valódi erejének kifejthetése végett közősségbe lépnek, vagyis testületi jogokkal, sőt anyagi szükségletekkel is bitó társulatokká, egyházakká alakulnak, természetszerűleg érintkezésbe lépnek egyrészt saját tagjaikkal, másrészt más vallási és világi társula Iokkal, s végül magával az állammal.
