Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.

Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról

398. szám. 67 Minthogy pedig ezen különböző érintkezési pontokon különböző összeütközések támadhatnak : szüksége?, hogy az állam követelményei eleve szabatosan meghatározhassanak. E tekintetben a §. 1. pontja megkívánja, hogy azon alapok, melyeken a felekezet nyugszik, egy szervezeti szabályzatba foglaltassanak, csak ilykép lév.én elbírálható az, vájjon n törvényesen elismert gyanánt megalakulni kivánó felekezet nem áll-e ellentétben az állam elengedhetlen követelményeivel. A §. 2. pontjára azért van szükség, mert az egyházközség az első szerv, melyben a felekezet, mint testület jelentkezik. Ha tehát egy egyházközség szervezése sem biztosíttatnék, akkor az illető vallás nem is képezne testületet, s így, mint felekezelnek, törvényes elismerésre sem volna szükséges. A 3, pont az állami felügyelet és ellenőrzés azon módozatán alapul, hogy ha valamely vallásfelekezet az előirt feltételeknek eleget tesz, a kormánynál való egyszerű bejelentés mellett megalakulhat, a kormány pedig az elismerést csak akkor tagadhatja meg, ha meggyő- • ződik arról, hogy törvényben megszabott föltételeknek elég nem tétetett. Hogy azonban ezen meggyőződés biztos alapokra fektethető legyen, szükséges, hogy az első pontban emiitett szabályzat a kormányhoz előzetesen bemutattassék jóváhagyás végett. A szakasz végpontja a jóváhagyás megtagadását azon esetekre szorítja, midőn a bemutatott szervezeti szabályzat az állam törvényeivel és a közerkölcsiséggel összeütközik. Itt is állanak azok, a mik az egyes egyént illetőleg az 1. és 3. §. alatt elmondattak, csakhogy itt már felekezetről lévén szó, annak szervezetét és elnevezését is figyelembe kellett venni, az utóbbit főleg azért, mert megtörténhetnék, hogy például valamely felekezet »igaz kereszténynek kívánná nevezni magát, mi a többi keresztény felekezetekre való tekintetből nem volna megengedhető. «. §• Ezen szakasz biztosítja általában azon jogokat, melyeknek az illető vallásfelekezet, a törvényes elismerés által részesévé válik. Ezen jogok a nyilvános isteni tisztelet tartásában és az egyházi önkormányzatban foglalhatók össze. Hogy az egyházi fegyelem gyakorolhatásának joga a jövőben elismerendő vallásfelekezetek részére is megadassék, az magának a törvényes elismerésnek természetszerű folyománya, mert mint minden társulatnak, ugy az egyházaknak is szükségük van arra, hogy saját körükben rendet tarthassanak. A szakasz második bekezdésében foglüt megszorítást részben tételes törvényeink, részben azon indokok tették szükségessé, melyek alább, a tárgyalás alait álló §. végpontjánál elmondandók lesznek. Hogy a vagyonkezelés az önkormányzat egyik fontos alkatrészét képezi, bővebb bizonyításra alig szorul. A szakasz negyedik bekezdése a vallásfelekezetek és egyházközségek fennállhatását anyagilag kívánja biztosítani. Az a) pontban foglalt megszorítást nemzetgazdászati tekintetek teszik szükségessé, egyáltalán nem lévén kívánatos, hogy a megkötött fekvőségek az elkerül hetién szükségen felül szaporittassanak. Ezen intézkedés azonban egyáltalán nem bénítja meg a vallásfelekezetek anyagi fölvirágozhatását, mert ingókban, például értékpapírokban korlátlanul fognak vagyont gyüjthetni. 9*