Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.
Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról
398. szám. 63 Hogy ezen kérdések a jövőben mily sorrendben és mily alapelvek alapján lesznek megoldandók: az a gyakorlati szükségtől és első sorban attól függ, hogy a törvényhozás bölcsesége, a már is szőnyegen levő, ide vonatkozó ügyeket mily irányban és mily mérvben szabályozandja. Az előadottakban rejlik indoka annak, hogy a jelen törvényjavaslat a báró Eötvös-féle,— és az 1875-iki bizottsági javaslat között mintegy középutat tart. Egyrészről az egyéni szabad vallásgyakorlat feltétlen biztosításán kivül részletesen szabályozza a báró Eötvös-féle törvényjavaslat 5. § ában emiitett, s az eddig törvényesen el nem ismert, de esetleg ezentúl elismerendő felekezetekkel szemben követendő eljárást, másrészről azonban lehetőleg kerüli a már eddig is törvényesen bevett felekezetek viszonyainak érintését. A törvényjavaslat ezen szerkezetének bővebb megokolása végett kénytelen vagyok röviden kiterjeszkedni azon rendszerekre, melyek az állam és az egyház közötti viszonyok szabályozását illetőleg a művelt világon uralkodnak. Deák Ferencz 1873. évi június hó 28-án tartott emlékezetes beszédében két ily rendszert különböztetett meg, az amerikai és az európait.'Az északamerikai államok törvényhozása ugyanis azon elvből indul ki, hogy az állam a cultusok dolgába minél kevesebbet avatkozzék. Körülbelül csekély modositással ugy tekinti a cultusokat is a statussal szemben, mint associátiókat, és valamint minden associátióra nézve, ugy a cultusokra nézve is, ha azoknak [tanai vagy eljárása a statusra veszélyesek: az ellen felszólal, fellép, minden más egyebekben pedig szabadkezet enged nekik. Az európai rendszer ettől tetemesen eltér, s részemről ennél ismét két alosztályt különböztetek meg. Az egyik az, mikor az állam a maga részéről egy uralkodó állami vallást elismer, annak tételeit a maga részéről elfogadja, a maga rendelkezéseit és intézkedéseit a vallás felfogásának alárendeli, s az államban levő többi felekezetet csak annyiban tűri meg, a mennyiben azok fejlődése nem ellenkezik az uralkodó vallás érdekeivel. Ez a vallás felekezeti állam. A második alosztály azután az, mikor az állam a felekezetek fölött áll, de nem közömbös a felekezetek iránt, mint az amerikai, hanem törődik azok érdekeivel. Ennél az állam a maga érdekeit természetesen első sorban szolgálja, de nem téveszti szem elől az illető felekezetek érdekeit sem. Ez az a rendszer, a melyben az állam iparkodik az államban levő különféle felekezetek érdekeit egymással kiegyeztetni. Ez az a rendszer, a mely nálunk tényleg létezik. Deák Ferencz emiitett beszédében kijelenté, hogy »az én nézetem — a magam elvéről szólok — az, hogy a két rendszer közt jobbnak, észszerűbbnek és célszerűbbnek tekintem az amerikait. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, azt a czélt mindig szem előtt tartom, és minden lépest, mely a felé vezet, pártolok; de nem pártolok semmi oly lépést, a mely attól eltávolit.« Az amerikai rendszerre való teljes átmenet azonban hazánkban egyelőre, és még beláthatlan ideig kivül esik a lehetőség határán, mert mint magát Deák kifejezte, a hazánkban tényleg fennálló rendszert »egy nap alatt megsemmisíteni nem tartozik a lehetőségek közé, minthogy gyökerei oly mélyen bele vannak nőve az institutiókba, hogy azokat kitépni convulsiók nélkül nem lenne lehetséges, és ha mégis kitépni akarnánk: gyökereik újra kihajtanának, még pedig még bujábban, mint annak előtte.« Ehhez járulnak a vallásfelekezetekkel hazánkban több helyütt párhuzamosan menő nemzetiségi viszonyok, közoktatásunk rendszere, a főkegyúri jog: mind oly körülmények, melyek az amerikai rendszert hazánkban lehetetlenné teszik. Az európai rendszerek első módjának, vagyis a vallásfelekezeti államnak ideje lejárt. Hazánkban nemcsak tényleg, de jogilag és régen túlhaladlak azt az 1791., 1848., 1868. évi törvényeink.
