Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.
Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról
65 398. szám. Melléklet a 398. számú irományhoz. Indokolás, „a vallás szabad gyakorlatáról" szóló törvényjavaslathoz. A harmadik törvényjavaslat ez, mely az 1868: LTIT. t.-czikk megalkotása óta a vallás szabad-ág, illetőleg a vallás szabad gyakorlata tárgyában a törvényhozás elé terjesztetik. Az elsőt nagynevű elődöm, báró Eötvös József 1869-ben, a másodikat pedig a képviselőház által e. czélból kiküldött bizottság 1875-ben terjesztette elő. Nem kutatom azon indokokat, a melyek miatt az emiitett javaslatok egyike sem vált törvétiynyé, csak annyit kivánok röviden megjegyezni, hogy mig a báró Eötvös-féle javaslat nagyrészt csupán általános elvi kijelentéseket tartalmazóit, addig a bizottsági javaslatba számos részletes, oly intézkedés vétetett fel, melyeknek hatálya az összes létező és ezután keletkezendő vallásfelekezetekre egyaránt kiterjedőnek terveztetett. Hogy azonban az emiitett bizottság is mennyire érezte annak lehetetlenségét, miszerint az állam és egyház közötti összes viszonyok egy egységes törvényben szabályoztassanak, arra nézve legyen szabad a bizottsági javaslat indokolásának következő részét idéznem : »az állam és egyház közötti viszonyok rendezésére véleményadásért kiküldött bizottság azon nézetben van, hogy a kérdéses viszonyok ne együttesen, az összes megoldandó kérdéseket magába ölelő egy törvénynyel, hanem fokonkint, a pozitiv állapotokat tekintetbe véve, s a gyakorlati szükség szerint rendezendők több egyes, oly törvényekkel, melyek mindegyike egyfelől a gyakorlatban legsürgősebb intézkedéseket foglalja magában, s másfelől tervszerűen előkésziti a törvényhozás által kitűzött irányban való tovább fejlődést«. Feltétlenül magamévá teszem a bizottság azon álláspontját, mely szerint az állam és egyház közötti viszonyok fokonkint, egyes specziális törvényekkel szabályozandók. Ehhez képest a jelen javaslat törvényerőre emelkedése esetén is számos kérdés marad még fenn, melyeknek törvényhozási megoldása a jövő feladata leend. Ilyenek: a legfőbb kegyúri jog terjedelmének, gyakorlásának szabatos meghatározása, a legfelsőbb tetszvényjog (placetum) törvényes rendezése, a véduri jogviszony (patronatus) szabályozása, a különböző egyházakkal szemben törvényeinkben mindenkor fentartott legfőbb felügyeleti jog (jus supremae inspectionis) szabatos meghatározása, az állami segédkezés (JÜS advocatiae) szabályzása, a felekezeti jellegű alapítványok feletti legfőbb felügyeleti jog rendezése stb. Alig szorul bővebb bizonyításra, hogy ennyiféle különböző, nagy horderejű és szövevényes kérdés egyetlen egységes törvénybe egyáltalán nem foglalható.
