Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-352. Törvényjavaslat, a tengeri szabad hajózást űző hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
50 851 szám. 1870-beti azonban már komoly aggodalomra adott okot és ezen év a vitorlahajózás rohamos hanyatlásának kezdetét jelzi. Az előrelátó hajótulajdonosok már az 50-es évek végén vitorlás hajóikat gőzbajókkal kezdték felcserélni; de saját hajótulajdonosaink, kik kizárólag a vitorlahajózásból éltek, nem követték ezen példát, hanem ragaszkodva régi, megszokott életviszonyaikhoz, még szaporították vitorláshajó-állományukat, a mennyiben kapva az alkalmon, hogy a külföldön olcsóbbakká váltak a vitorlás hajók, azokból számosat megvettek. Veszélyes versenytársa támadt vitorlahajózást űző érdekelteinknek az osztrák Lloydban, mely a földközi tenger keleti kikötői felé irányuló forgalmat monopolizálta és a vitorla-hajózást innen majdnem teljesen kiszorította. A többi a földközi tengerben keletkező gőzhajózási vállalatok, melyek a vitorlahajózás által addig uralt tért csakhamar elfoglalták, távolabbi vidékekre kényszeritették vitorlahajó-tulajdonosainkat. Egy ideig a távolban is keresetet talált vitorlahajózásunk, de a hanyatlás megkezdődött és rendes utón már nem volt többé megakadályozható. Vitorlás hajóink száma 1870 óta folyton csökkent és a hajóépitő-ipar is lassanként teljesen megszűnt. 1871-ben 181 hosszújáratú és nagy parthajózású vitorlás hajónk volt, összesen 80.475 tonna-tartalommal; a múlt évben már csak 72, összesen 35.000 tonna-tartalommal, melyek átlagos kora 22 év és kivétel nélkül fából vannak épitve. A vasúti hálózat fokozatos kiépítése és a gőzhajózás nagyobb szabású fejlődése megnehezítette a vitorlahajózás űzését; a technika fejlődése pedig, mely vas- és aczélnak hajóépítésre való felhasználását lehetővé tette, a fahajók építésével foglalkozó hajógyárakat tönkretette. A tengerpartunkon létezett hajógyárak nem lévén vas- és aczélhajók építésére berendezve és nem rendelkezvén az ily hajók építéséhez szükséges anyaggal és tőkével, egymásután beszüntették működésüket. Hogy mily gyorsan szaporodott az aczélhajók száma, mutatják a következő statisztikai adatok : 1885-ben volt az egész világon összesen 633 aczélból épült gőzös 995.725 tonnával és 65 aczélból épült vitorlás 83.177 tonnával, vagyis összesen 698 aczélból épült hajó, összesen 1,078.902 tonnával, 1888-ban már 1.522 aczélgőzös 2,563.612 tonnával és 177 aczélvitorlás 231.092 tonnával, vagyis összesen 1.699 aczélhajó 2,794.704 tonnával létezett és az 1891. évben ezek száma már 3.516 gőzösre 6,098.411 tonnával és 598 vitorlásra 916.683 tonnával, vagyis összesen 4.114 hajóra — 7,015.094 tonnával — szaporodott. A vas- és aczélból épült hajók önsúlya csekélyebb lévén, mint a fahajóké egyenlő szilárdság mellett, nagyobb rakományok felvételére képesek. A vasutak szaporodása s azokon a viteldijak fokozatos mérséklése maga után vonta a tengeri viteldijak leszállítását is. Ennek következtében a hajózásnak a kezelési költségeknek csökkentésére és a tömegárúk szállításának elnyerésére kellett törekednie, melyeknél kisebb belértéküknél fogva nem annyira a szállítás gyorsasága, mint annak olcsósága volt mérvadó. Ezen törekvés minél nagyobb befogadási és szállítási képességgel bíró hajók építésére vezetett, melyek a kisebb hajók tulajdonosainak a megélhetést még inkább megnehezítették. Jelenleg létező hosszújáratú vitorlás hajóinknak átlagos tounatartalma 491 tonna, a világ összes hajóinak átlagos tonnatartalma pedig 7.389 tonna, az angol hajók átlagos tonnatartalma 1.2049 tonna, vagyis saját hajóink átlagos tonnatartalmának kétszeresénél is nagyobb. Ily körülmények között természetes, hogy tengeri hajózásunk, különösen pedig vitorlásaink helyzete folyton hanyatlott. A hajók számszerinti hanyatlása nem lett volna aggasztó, mert
