Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-352. Törvényjavaslat, a tengeri szabad hajózást űző hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
352. szám. 51 ez általánosan észlelhető. 1885-ben a világon összesen 35.408 hajó volt, 1891-ben pedig csak 32.066. De mig általában a hajók tonnatartalma növekedett, nálunk ez is tetemesen csökkent. 1885-ben összes vitorlás hajóinknak tonnatartalma 60.470 tonna volt, a világ Összes hajóié 21,507.856; 1891-ben vitorlás és gőzhajóink tonnatartalma 50.487, a világ összes hajóié pedig 23,694.508. Tehát mig a hajóknak összes létszáma 3.342-vel csökkent, a tonnatartalom pedig 2,186.752 tonnával emelkedett, saját hajóink ugy számban, mint tonnatartalomban csökkentek. Ezen jelenség arra mutat, hogy mig az általános törekvés a hajók számbani csökkenésére és tonnatartalmuknak emelésére irányul, nálunk ezen igyekezet a viszonyok mostohasága miatt érvényre nem juthatott. Tengeri hajózásunk folytonos hanyatlása a kormányt arra indította, hogy ezen visszás állapotnak megszüntetésével, mely tengerparti lakosságunk megszokott életviszonyait és egész közgazdasági helyzetét gyökerében fenyegette — behatóan foglalkozzék. * A tengeri hajózás általános segélyezése iránt a tárgyalások és tanulmányok már évek óta folyamatban voltak, de a szükséges intézkedések, pénzügyi helyzetünkre való tekintettel és azon okból, hogy tengeri forgalmunk emelése érdekében gyorsan kellett oly vállalatokat létesíteni, melyek a magyar forgalmat bizonyos meghatározott irányokban közvetitsék, mindeddig nem voltak megtehetö'k. Jelenleg tengeri kereskedelmünk égető szükségletei ki vannak elégítve. Az »Adria« m. kir. tengerhajózási részvénytársaság nyugat felé igényeinket nagyrészt kielégíti. A kis parthajózást Dalmátiával a magyar-horvát társaság, Olaszországgal a Schwartz Lipót-féle vállalat látja el. Kelet felé az osztrák Lloyd szolgálja ez idő szerint a mi érdekeinket is. A kis parthajózás forgalma eléggé megnyugtató képet ad és annak további fejlődése biztosítva van. Hazai kereskedelmünknek további fejlesztése azonban a nagy parthajózás és általában a tengeri hajózás iránt, tekintettel különösen a jövőre többet kivan, mint a mennyit a jelenleg létező hazai tengerhajózási vállalatok kielégíteni képesek. Ezen a téren gondoskodnunk kell, hogy ha nem is számos, de a hazai igényeknek megfelelő hajók rendelkezésünkre álljanak. De nemcsak ez teszi szükségessé, hogy a tengeri szabad hajózást fíző vállalatokat segélyezzük, hanem az is, hogy tengerparti lakosaink eddigi vagyonosodásának és keresetének forrásai végleg ki ne apadjanak. Tengerpartunk kopár és terméketlen és ha lakosai a tengeri keresetüket feltalálni nem képesek, kénytelenek onnan kivándorolni, mi már is megkezdődött. Mindezeknél fogva a jelen törvényjavaslatban azon czél elérésének biztosítását tűztem magam elé, hogy külön állami kedvezmények utján a jelenlegi hajótulajdonosoknak a megélhetés a mai meg nem felelő hajóanyagnak a kor igényeivel jobban számoló hajóanyaggal való felcserélése és hajózásunknak a továbbfejlődés lehetővé tétessék, a tőkepénzesek pedig tőkéjüknek a tengeri hajózás tízesében való gyümölcsöztetósére ösztönöztessenek. Ha a segély, melyet e törvényjavaslat alapján hajózási vállalataink nyernének, nem is nevezhető nagynak, mégis remélhető, hogy tengeri hajózásunk további hanyatlása meg fog akadályoztatni. A törvényjavaslatban felvettem a vitorlahajózás segélyezését is nemcsak azért, mert épen ezen hajók tulajdonosai, kik a helyzet nehézségeiből ma saját erejükből sehogy sem képesek kibontakozni, legnehezebben sújtatnék a bekövetkezett változások által, és rendkívüli támogatás nélkül az elpusztulás elé néznek, hanem azért is, mert czélszertíen épült vitorlás hajók egyes árúk, különösen a faáruk szállítására még mindig előnynyel használhatók, és a legjobb kiképzést a tengerészek vitorlás hajókon nyerik. Jó tengerészek kiképzése pedig ugy hajózásunk, mint haditengerészetünkre való tekintettel szükséges. 7*
