Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-370. Törvényjavaslat, az állami anyakönyvekről
370. szám. 315 kimondott, mindazonáltal a szerves intézkedések teljessége szempontjából ezen elvet ezen javaslatba is felveendőnek tartottam. Hogy az anyakönyvvezető és helyettese esküt tartozzék letenni, szükségképeni következménye az emiitett elvnek. A 11-14. §§-okhoz. Ezen szakaszok az anyakönyvvezető és helyettese felelősségét szabályozzák. A 11. §-t illetőleg kiemelem, hogy miután az anyakönyvvezetői helyettes önállóan működik akkor, mikor ilyen minőségében az anyakönyvbe bevezetéseket teljesít, a felelősség is őt illeti eljárásáért. Az anyakönyvvezetés felügyeletével a közigazgatási hatóságokat vélem megbizandóknak, melyek ezen tisztet a bíróságoknál jobban és czélszerűbben képesek teljesíteni. A felügyelet hatályos voltának biztositására, a közigazgatási hatóságoknak az anyakönyvvezetökkel szemben a rendbirságolás jogát vélem megadandónak (12. §.), és azon anyakönyvvezetőkre is„ kik különben nem állanak hivatali kötelékben, fegyelmi felelősség tekintetében a közigazgatási tisztviselőkre nézve fennálló jogszabályokat vélem kiterjesztendőknek (13. §.). Az anyakönyvvezetőknek, épen ugy, mint minden más hatósági személynek büntetőjog, felelőssége az általános büntető törvényekben lévén szabályozva, e részben különös intézkedéseket felvenni nem kellett (14. §.). A 16. §-hoz. Tekintettel arra, hogy azok az egyének, kiknek törvény szerinti kötelességük lesz az anyakönyvezés tárgyát képező események bejelentése, ezen kötelességük teljesítésére rendbírságolás által lesznek szoríthatók, sőt ebbeli mulasztásaik kihágások gyanánt fognak büntettetni, a bejelentéseket ideje korán megtenni minden kötelezettnek érdekében fog állani Ha tehát ennek daczára a bejelentés telette nagy (három hónapon túl terjedő) késedelmet szenved, akkor már eleve feltételezhető, hogy rendkívüli körülmények okozták a bejelentés elmaradását. Az ily esetek rendesen már igen gondos megvitatást igényelnek, s nem egyszer oly körülmények mérlegelését is teszik szükségessé, melyekre az anyakönyvvezetés mindennapi feladatait teljesítő közegek talán figyelmesekké sem válnának. Ezen szempontokból szükséges, hogy az ily utólagos bejegyzések megtételéhez a felügyeleti hatóság, miután kinyomozott adatok alapján magának kellő tájékozást szerzett, esetről-esetre külön adjon engedélyt. A 17. §-ho*. A jelen szakaszban oly esetekről van szó, midőn az anyakönyvvezető jogi meggyőződése alapján tagadja meg az anyakönyvvezetéssel járó valamely cselekménynek teljesítését vagy oly módon teljesítését, a mint a felek azt kívánják. Ezen jogi vita végeldöntését a rendes bíróságnak azért szükséges fentartani, mert a személyi viszonyok körében az anyakönyvi feljegyzések egyéni jogokat biztosítanak, az ezek körül felmerülő kételyek érdemét pedig a bíróság van hivatva eldönteni. Nehogy azonban a bíróságok apró esetek nagy tömegével terheltessenek, javaslatom oda irányul, hogy a fél panaszának első birája a felettes közigazgatási hatóság legyen s csak ha ennek határozata sem megnyugtató, lehessen a birói utat igénybe venni. A 18. és 19. §§-okhoz. Ezen szakaszok az anyakönyvek berendezését és a bejegyzések teljesítésének módját állapítják meg. 40*
