Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-370. Törvényjavaslat, az állami anyakönyvekről
370. szám. 311 helyen vezetése által jelentékeny munka-megtakaritás érhető el, viszont pedig az anyakönyvi hivatalnak központi elhelyezése által annak felkeresése a sűrűn egymás mellett lakó városi lakosságnak könnyűvé tétetik. De továbbá ajánlatos csak egy kerületnek létesitése azért is, mert a városok lakosságának nagy része, iparosok, kereskedők, honoratiorok, a munkás elem, folyton változtatja lakását, minélfogva több anyakönyvi kerületre osztás esetén az egy családra vonatkozó adatok mindenkor csak valamennyi kerület anyakönyveiből volnának nagy nehézséggel összeszedhetők. Ezen elv helyessége mellett szól az is, hogy több nagy számú és egy felekezethez tartozó lakossággal bíró város ma is egy anyakönyvi kerületet képez s az ottani felekezeti anyakönyvek azóta, mióta az anyakönyvvezetés összpontosittatott, jóságban és használhatóságban nagyot nyertek. Budapest fő- és székvárosra nézve ezek a szempontok a város felette nagy népességénél és terjedelménél fogva irányadókul nem vehetők, hanem azt mindenesetre több kerületre kell beosztani. E tekintetben a fő- és székváros közigazgatási beosztását lehet irányadóul venni. 2. A rendezett tanácsú városokat és nagyközségeket szintén czélszerű lesz külön anyakönyvi kerületekké tenni, mert a nagyközség oly önálló administrativ egészet képez, mely saját külön közegekkel bir és ezek az anyakönyvek vezetésére is felhasználhatók. 3. A kisközségeknek anyakönyvi kerületekbe csoportositása körül az az elv szolgálhat irányadóul, hogy megközelitőleg 3000 lakosra jusson egy kerület. Annak indokául, hogy 3000 lakos vétetett a kerületek alakításánál alapul, az szolgál, hogy ha az 1832 nagyközség mindenike külön anyakönyvi kerületetet képez, ezen összesen 5,201.617 lakost számláló nagyközségekben átlag 2730 lélekre jut egy anyakönyvi kerület. Ily beosztás mellett átlag 4 szomszédos kisközség képezne egy állami anyakönyvi kerületet. Az ily csoportosítás a lakosságra fáradtsággal nem jár és a legnagyobb aránytalanságokat és különbözőségeket feltüntető hétféle felekezeti anyakönyvi kerületek mai beosztásánál összehasonlithatlanul előnyösebb. A kisközségek anyakönyvi kerületekbe csoportosításánál a körjegyzőségek szerinti beosztást alapul venni azért nem lehet, mert körjegyzőségeink mai beosztásában, mely váimegyéről-vármegyére különbözik, hiányzik az arányosság (nevezetesen a felvidéken igen túlzsúfolt körjegyzőségek vannak), minél fogva ezeket a kereteket egységes beosztás alapjául venni nem lehet. Ezen elvek alapján volna: Budapest fő- és székvárosban 10 anyakönyvi kerület, Fiume városban 1 » » a 24 törvényhatósági joggal felruházott városban 24 . » » a 106 rendezett tanácsú városban ... . . . 106 » » az 1832 nagyközségben ......... 1832 » » a 10.723 kisközségben ......... 2494 » » összesen 4467 anyakönyvi kerület. Anyakönyvvezetők gyanánt való alkalmazásra első sorban a rendes hivatali kötelékben álló egyének és pedig ezek között főleg a városi és községi tisztviselők a legalkalmasabbak. Nemcsak azért, mert ott helyben, hol az anyakönyveket vezetik, tekintélylyel bírnak, hanem mert egyéb hivatali teendőikkel kapcsolatosan az anyakönyvvezefést is elvégezhetik és ennél fogva a feladat ezen az utón legolcsóbban oldható meg. Első sorban alkalmasak nevezetesen: Budapesten a kerületi elöljáróságok tagjai, városokban a jegyzői kar valamelyik tagjai (rendezett tanácsú városokban a polgármester is), oly helyeken, hol községi vagy körjegyző székel, ez, a hol pedig járási székhely van s a jegyző nem alkalmas a megbízatásra, a főszolgabíró. A helyettesi tisztségre valamely városi tisztviselő, illetőleg a segédjegyző, a főszolgabíró mellett pedig a szolgabíró alkalmas.
