Képviselőházi irományok, 1892. IX. kötet • 298-348. sz.

Irományszámok - 1892-300. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a fizetési meghagyásokról” szóló törvényjavaslat felett folytatott tárgyalásáról

300. szám. 47 ingóságaira vezetett végrehajtási foglalás után sem mond ellen a követelésnek, holott az ellenmondás végett tárgyalásra, a bírósághoz sem kellene fáradnia és nem mond ellen még azon lehető legegyszerűbb alakban sem, melyet a javaslat a lehető legmesszebb menő engedékenységgel körülír. A fizetési meghagyások rendszere más államokban az utóbbi évtizedekben honosodott meg. A tapasztalat ez államokban azt bizonyítja, hogy egyfelől lényegesen megapadtak a makacssági Ítéletek, másfelöl pedig a fizetési meghagyások száma sokszorta felülmúlja azon számot, melylyel a makacssági ítéletek megapadtak. Világos jele ez annak, hogy a fizetési meghagyásokban a jogkereső közönség sokkal könnyebb eszközt talált jogai érvényesítésére, mint a milyen a kereset és tárgyalással járó peres eljárás, és hogy ez eszközzel örömest él, örömestebb mint az épen emiitett peres eljárás eszközeivel. Feltűnő továbbá a fizetési meghagyások rendszerénél más államokban az a tapasztalat, hogy ellenmondással a felek aránylag kevés esetben élnek, és hogy fizetés, a fizetési meghagyás kézbesítése után, végrehajtás kérése nélkül, aránylag igen sok esetben történik. Remélhető és méltán várható tehát, hogy a rendszer ezen eredményei hazánkban is be fognak következni. A részletekben a bizottság némi módosításokat hoz javaslatba, melyek közül a nevezetesebbek a következőkben soroltatnak fel : Az 1. §. 2-ik bekezdésének első pontját, a bizottság, a visszautasítás okainak czélszerübb csoportosítása kedveért, a 4. §. 2-ik bekezdéséhez vitte át; mig ugyanezen bekezdés 2. pontját, nevezetesen e szavakat: »Az adóslevél visszaadása vagy nyugtatvány adása viszontszolgáltatásnak nem tekinthetö«, a bizottság egyáltalában kihagyandónak vélte, mert úgy az adóslevél visszaadása, mint a nyugtatvány adása a fizetéssel természetszerűleg, szerződési kikötés nélkül is, együttjáró olyan cselekvények, a melyek a viszontszolgáltatás jogi fogalma alá úgy sem esnek és igy a fizetési meghagyás kibocsátását már a dolog természeténél fogva sem akadályozhatják. A 2. §. második bekezdésében a bizottság czélszerűbbnek találta a községi bíróság elé utalt ügyekre nézve az illetékességet, az illetékesség eseteinek részletes felsorolása helyett, általános intézkedéssel, — és pedig a sommás ügyekre nézve a törvényhozás előtt álló javaslatnak, a községi bíróság elé tartozó ügyekre nézve pedig az 1877: XXII. t.-cz. 15. §-ának megfelelő alkalmazása mellett szabályozni. Ennélfogva ezen bekezdést egész újonnan szövegezte. A bizottság szövegezése helyreállítja az 1877 : XXII. t.-cz. 15. §-ának azon intézkedését is, hogy több lévén az adós, a hitelező bármelyik adósnak illetékes bírájához fordulhat, mely intézkedés a fizetési meghagyás rendszerével épen nem ellenkezik. A 3. §-nak a törvényjavaslatban 2. számmal jelölt bekezdésében felsorolt kellékeket a bizottság a javaslattól eltéröleg csoportosította; a követelés alapjára vonatkozó kelléket pedig körülírván, azon tények megjelölését állította fel kelléknek, a melyekből a hitelező követelését származtatja, és a mennyiben a követelésről okirat lett kiállítva, az erre való egyszerű hivatkozást szabja meg. A bizottságot ez utóbbi módosítás javaslatba hozatalánál azon szempont vezette, hogy a meghozandó törvény a jogkereső közönségnek és különösen azon ügyfeleknek, a kik az egyes szavak jogi jelentőségét talán nem ismerik, könnyen hozzáférhető és ezek által is könnyen megérthető legyen. A, bizottság által javaslatba hozott szöveg azért is látszik alkalmasnak, mert lényegében megfelel a sommás eljárásról szóló, az igazságügyi bizottság által már letárgyalt törvényjavaslatban a kereset kellékeiről szóló szövegnek. Az okiratra való hivatkozást pedig azért találta a bizottság czélszerűnek, hogy ezzel az