Képviselőházi irományok, 1892. VIII. kötet • 288-297. sz.
Irományszámok - 1892-288. A pénzügyi bizottság jelentése, "az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről" szóló törvényjavaslat tárgyában
288. szám. 288. szám. A pénzügyi bizottság jelentése, „az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Egy régóta fennálló égető szükség enyhítésére tette meg a kormány az első lépést akkor, a midőn az államháztartási viszonyok javulása által megteremtett helyzetet elso^&Sfflffi arra használta fel, hogy alkalmat szolgáltasson a törvényhozásnak az állami alkalmazottak sorsának javítására. Köztudomású, hogy a tisztviselők és egyéb állami alkalmazottak mai helyzetének tarthatatlanságát első sorban az illetmények elégtelensége és a rangviszonyokkal szemben mutatkozó aránytalan volta, — másodsorban pedig — legalább sok tisztviselői kategóriánál — az előlépési viszonyok kedvezőtlensége idézi elő. A jelenlegi illetmények' különböző időkben, az akkor épen fennállott viszonyokhoz képest, a legtöbb esetben rendszer és összefüggés nélkül — és igy természetesen egy és ugyanabba a rangosztályba sorozott, de különböző ágazatokban szolgáló tisztviselők részére a legeltérőbb mérvek szerint állapíttattak meg; — s ha összegük tekintetében annak idején talán megfeleltek is a kor követelményeinek, tekintettel a gazdasági viszonyok rohamos átalakulására és a culturális fejlődés által támasztott számos új igény kielégítésének elkerülhetlen voltára, azok ma már nemcsak hogy rangszeríí ellátást nem képeznek, hanem sok esetben, főleg az alsórendű családos tisztviselőknél még a megélhetést sem biztosítják. De a tisztviselői illetmények e mellett még a rangosztályokkal sem állanak helyes arányban; úgy hogy egyenlő rangú, azonos társadalmi állású tisztviselők a legkülönbözőbb mérvű javadalmazásokkal kénytelenek beérni. Semmi sem igazolhatja a rangosztályok és az illetmények közötti viszony teljes rendezetlenségét világosabban, mint az a körülmény, hogy vannak egyes rangosztályok, a melyekben ma nem kevesebb, mint 23 különböző összegű fizetés és hétféle lakpénz van rendszeresítve; a mi úgy a méltányossággal és a rang azonosságából folyó egyenlőséggel, mint egy jó fizetési rendszer legelemibb követelményeivel a legmerevebb ellentétben áll. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 —97. VIII. KÖTET. 1