Képviselőházi irományok, 1892. VII. kötet • 226-287. sz.

Irományszámok - 1892-250. Törvényjavaslat, a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról

66 250. szárm Az időközben alkotott s »az állami italmérési jövedékről« szóló 1888. évi XXXV. t.-cz. 10. §-ában azonban az italoknak hamis czím vagy hamis név alatt való forgalomba hozatala is érintetett, annyiban, hogy kimondatott e törvényben, miszerint: az italmérésre vagy kis mértékben való eladásra szóló engedély elvonható, ha az engedélyes bármily italt hamis név, vagy czím alatt hoz forgalomba. Az ezen törvény végrehajtása tárgyában a pénzügyminister ur által kiadott utasitás 14. §-ában pedig a »mesterséges bor«, valamint az italok forgalomba hozatalánál használt »hamis név« és »hamis czím< definitiója megállapittatott. Ezen előzmények után a földmivelésügyi minister 1889. végén boldogult hivatali elő dömhez intézett átiratában azon kérdést vetette fel, vájjon tekintettel az idézett 1888. évi XXXV. t.-cz.-ben s az ennek végrehajtására vonatkozó utasításban foglaltakra, valamint a borgyártás tárgyában azon évben alkotott franczia törvényre s általában az időközben szerzett tapasztalatokra, nem volna-e kívánatos a képviselőház elé 1887-ben benyújtott s a bortermelés és borkereskedés védelméről szóló törvényjavaslatot ujabb revisió alá venni, mely revisió folytán szövegezendő javaslat megállapítása után az előbb beterjesztett törvényjavaslat a földmivelésügyi minister által visszavonattatnék, egyúttal azonban az ujabban megállapított javaslat terjesztetnék be alkotmányos tárgyalás végett. Az emiitett törvényjavaslatnak revisióját hivatali elődöm is szükségesnek találván, annak kifejezése után, hogy az emiitett irányú intézkedés a kereskedés korlátozását foglalja magában s hogy az ily irányú törvényjavaslat előkészítése is természetszerűleg a kereskedelemügyi ministeri tárcza ügykörébe esik, továbbá azon oknál fogva, hogy a szándékolt intézkedések hathatósabban lesznek foganatosíthatók, ha az alkotandó rendszabályoknak mint Horvát-Szlavonországokkal is közös törvénynek a magyar korona egész területén érvény szerezhető, azon megállapodás jött létre, hogy a szóban forgó tárgyban szükséges intézkedéseket a kereskedelemügyi minister készítse elő. Ennek következtében a ministeriumok kiküldötteiből alakított vegyes bizottség által 1889. deczemberben szövegezett javaslat a kereskedelmi szaktestületeknek megküldetett véleményezés végett. E javaslat főbb intézkedései a következők voltak: 1. Tilos mesterséges bort forgalomba hozni a nélkül, hogy az határozottan, mint ^mesterséges bor« jeleztetnék. 2. Tilos bort oly borvidék megjelölésével forgalomba hozni, melyen az nem termett. 3. Tilos a bort oly szőlőfaj megjelölésével forgalomba hozni, a melyből az nem készült. 4. Tilos a bort oly termelő neve alatt hozni forgalomba, ki az nem termelte. A kereskedő azonban az összevásárolt borokat saját neve alatt hozhatja forgalomba. 5. A törvényjavaslat háromféle italt különböztet meg: a) természetes bort, mely az okszerű borászat elveivel megegyező módon friss szőlőmusttal készült; b) mesterséges" bort, mely az a) alatti kellékeknek meg nem felel; c) az u. n. petiotizálás utján friss törkölyből viz és czükor hozzáadásával készült ital. A meghallgatott kereskedelmi testületek (budapesti kereskedelmi és iparkamara; a magyar kereskedelmi csarnok; az orsz. iparegyesület) azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a bortermelés és borkereskedés védelmére irányuló törvényes intézkedés hazánkban nemcsak felesleges, de a törvényjavaslat épen ellenkezőjét érné el annak, a mi czéljául kitűzve van s ezen indokok alapján azon óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy a szóban forgó törvényjavaslat törvényerőre ne emeltessék, mert az sem a bortermelés, sem a borkereskedés érdekeinek megvédésére nem alkalmas, sőt mind a borkereskedést, mind a bortermelést előreláthatólag érzékenyen sújthatná. A nevezett testületek indokaik részletesebb kifejtésével kiemelték azon körülményt, hogy hazánkban mesterséges bor tulajdonképen nem igen gyártatik, sőt a phylloxera