Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

222. szám. 179 meghagyást kibocsátó bíróságnál, de a fizetési meghagyás kézbesítése, illetőleg a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett bíróságnál, sőt egyes esetekben a végrehajtásra kiküldött közegnél, e szeriut négy helyen lesz előterjeszthető, csakis a végrehajtást elrendelő bíróság lehet abban a helyzetben, hogy a korlátozó körülmények fenforgását vagy megszűntét megállapitsa, s ezért szükséges, hogy az ebben a kérdésben szükséges intézkedések a végrehajtást elrendelő bíróságtól induljanak ki. De arra is kellett figyelemmel lenni, hogy a végrehajtó közegek — különösen a mi a községi biróság elé utalt ügyeket illeti — nem ruházhatók fel oly jogkörrel, hogy az ellenmondás megtételének vagy elmulasztásnak jogi következményeit és ezeknek befolyását a végre hajtás menetére önállóan megállapítsák. lé. §. Hasonló tekintetek, mint a melyek szükségessé teszik a fizetési meghagyás iránti kérelem visszautasítását, ha a visszautasítás oka a követelés vagy járulékainak csak egy részéré terjed ki (4. §.), indokolják, hogy az egész fizetési meghagyás tekintessék megtámadottnak, ha az ellenmondás csupán a fizetési meghagyásban foglalt követelés vagy csupán a járulékok avagy a követelés és járulékainak csak egy része ellen irányul. Ennek a felfogásnak érvényre emelését kívánatossá teszi egyébiránt az eljárás egyszerűsítése is. Ugyanez áll akkor is, ha több adóstárs közül csupán egy adóstárs élt ellenmondással. A korlátozás, melyet e tekintetben a §. 2-ik bekezdése kifejez, annak a megfontolásán alapszik, hogy a fizetési meghagyás végrehajthatósága, mely beáll a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15. nap lejárta u^tán, az adós személyes mulasztásának következménye, s hogy másrészt azt a kedvezményt, hogy a végrehajtás — a 12. §-ban meghatározott 30 napi határidőn túl is — a követelés biztosítására szorítkozzék, csakis az ellenmondás személyes cselekményével lehet fentartaui. Ebben a kérdésben tehát a személyes jogvesztés ismérvei forognak fenn s a határidők, a melyek lejártával a jogvesztés szóban forgó esete beáll, minden adóstársra nézve külön számitandók annál inkább, mert a hitelező biztosításának szükségessége oly kérdés, mely minden egyes adóssal szemben különbözően oldható meg, s melynek semmi befolyása nincsen az ellenmondás következtében folyamatba teendő per érdemére. 15. §. A 10. §. kapcsán elmondottak szerint a fizetési meghagyás iránti eljárás során felmerülő végrehajtási jogcselekményekre és az azokra vonatkozóan használható jogorvoslatokra nézve a végrehajtás általános szabályai alkalmazandók. Ez alatt nemcsak azok a szabályok értendők, melyek az 1881: LX. t.-czikkben foglaltatnak, hanem — a mint az félreértések elkerülése végett kifejezetten ki van mondva — azok is, melyeket az 1877: XXII. t.-cz. 4 ik fejezete megállapit. Az a körülmény, hogy a községi biróság elé utalt követelések a jelen javaslatban szabályozott eljárás és az abból keletkezhető per útján a járásbiróság előtt is érvényesithetők, nem vonja szükségszerűen maga után, hogy ezeknek a követeléseknek végrehajtás útján való behajtásánál az erre nézve fennálló és sok tekintetben az adósnak kisebb megterheltetéséveí járó intézkedések mellőztessenek. Magától értendő azonban, hogy az ügyek utóbb jelzett részében nem fog alkalmazást nyerni az 1877: XXII. t.-czikknek a végrehajtás elrendelésére vonatkozó kivételes rendelkezése (id. törv. 66. §.), — mert a javaslat 10. §-ában ki vau mondva, hogy a végrehajtás a hitelező külön kérelmére rendelendő el, a mely kérvény a dolog természeténél fogva annál a bíróságnál terjesztendő elő, mely a fizetési meghagyást kibocsátotta, s mely a jelen javaslatban szabályozott eljárás igénybevétele által a különben a községi biróság elé utalt ügynek perbíróságává vált (1881: LX. t.-cz. 2. §.). 23*