Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

180 221 szám. 16-18. §§, A fizetési meghagyás iránti eljárás, ha az adós ellentmondással élt, kétféle módon alakulhat át peres eljárássá, — a mennyiben ugy lehet intézkedni, hogy a biróság vagy hivatalból, vagy kérelemre tűzze ki a tárgyalás határnapját. Az első sorban emiitett megoldási módozat számos inconvenientiával jár. Az alatt az idő alatt, mely az ellentmondás előterjesztése és a tárgyalás közé esik, a felek kiegyezhetnek; — máskor ismét egyik félnek sem áll érdekében, hogy a kérdést a per útjára terelje. Ily esetben a biróság hiába való munkát végzett a tárgyalás kitűzésével. Helyesebb tehát a tárgyalás kitűzését kérelemtől tenni függővé Felperesnek módot kell nyújtani, hogy a kereset substantiálásához szükséges körülményeket, valamint a bizonyítékokat a tárgyalás előtt előterjeszthesse s ekként a tárgyalást előkészíthesse s annak sikerét biztosithassa. Ezt pedig csak ugy teheti, ha a tárgyalás kitűzése iránti kérvénynyel megfelelő eszköz bocsáttatik rendelkezésére. De a tárgyalás kitűzéséhez s általában a fenforgó kérdésnek peres eljárás utján, bírói ítélettel való megoldásához nem csupán a hitelező érdeke fűződik. Az állítólagos adós is indíttatva érezheti magát, hogy a peres eljárás folyamatba tételét sürgesse, részint az ellenmondással okozott költség megvétele, részint az alaptalan támadás végleges elhárítása végett. Ugyanazért a javaslat 16. §-a szerint mindkét félnek jogában áll a tárgyalási határnap kitűzését kérelmezni. Egyszerűség; szempontjából meg van engedve, hogy a hitelező, ha követelését a 3. §-ban emiitett körülményekkel eléggé megalapitottnak tartja, a tárgyalás kitűzése iránti kérelmet a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel, ser adós pedig ugyanazt a kérelmet az ellenmondással kapcsolhassa össze. Hogy a különben a községi biróság elé utalt ügyekre nézve kivétel nem tétetik: folyománya a javaslat elvi álláspontjának, melynél fogva a vitássá vált követelést ugyanaz a biróság bírálja el, mely a fizetési meghagyást kibocsátotta. Ez az álláspont azonban nem hozza magával, hogy a különben a községi biróság elé utalt ügyek tárgyalása és elintézése több perjogi garantiával történjék, mint a milyenben akkor részesülnének, ha a hitelező a jelen törvényjavaslatban szabályozott eljárás mellőzésével érvényesítette volna követelését. Ugyanazért a javaslat ezeknek az ügyeknek elintézése, de főleg a felebbvitel tekintetében lényegileg ugyanazokat a korlátokat tartja fenn, melyeket a községi biróság elé utalt ügyeknek a járásbíróság előtti tárgyalása kérdésében a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat (az igazságügyi bizottságáltál megállapított szöveg 221. §-a) felállít. Ugy de nem lehet egészen a felek tetszésére bizni, hogy ők határozzák meg az időpontot, a mélyben a peres eljárás megindulhat. Nem csekély mértékben zavarná a birói ügykezelés rendjét, ha a felek évek múlva is felvehetnék az eljárásnak az ellenmondással megszakított fonalát. Ezenkívül a jogbiztosság is követeli, hogy a joghatály, melyet a törvény egyes processualis cselekményekhez kapcsol, bizonyos idő múlva véget érjen. A 17. §. — ehhez képest — a tárgyalás kitűzése iránti kérelem maximális időtartamát hat hónapban állapítja meg; — miután pedig a végrehajtási cselekmények jogi hatályának fentartása a bíróságot, illetve a bírósági közeget nyilvántartási és felügyeleti teendőkkel terheli: ezt a határidőt két • hónapra szállítja le, — ha a hitelező a fizetési meghagyás alapján végrehajtást foganatosíttat. A határidő elmulasztásának következményei önként folynak az eljárás sajátszerű szerkezetéből. A fizetési meghagyás már az ellentmondás előterjesztésének tényével vesztette el anyagi kötelező erejét. Az utasítás, melyet a biróság a követelés kifizetése iránt az adóshoz intézett, már akkor vesztette el a marasztaló határozat jellegét. A fizetési meghagyásnak belső materialis