Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

178 Í'2t szárili 12. és 13. $ A 12. §. meghatározza az ellenmondás megtételére nyitva álló második batáridőt, A mely kezdődik a fizetési meghagyás kézbesítésétől számitott 15 nap (10. §.) lejártával és tart a végrehajtást rendelő végzés kézbesítésétől számitott 30 nap lejártáig. Csupán egy határidő nem nyújt elegendő biztosítékot az adós érdekének megóvását illetőleg. Az osztrák törvényhozás, mely az ellenmondás előterjesztésének határidejét a fizetési meghagyás kézbesítésétől számítandó tizennégy napra korlátozza, akként gondoskodik az adós érdekéről, hogy enuek a határidőnek vétlen elmulasztása esetén igazolást enged. Czélszerűbb azonban a kérdést az ellenmondás záros határidejének kiterjesztésével megoldani, mert eltekintve attól, hogy a sokszor hosszúra nyúló igazolási tárgyalás a hitelező sérelmével jár, a vétlen mulasztás esetén kivül is fenforoghatnak körülmények, melyek indokolják, hogy az adósnak módjában álljon a fizetési meghagyás súlyos következményeit magától elhárítani. Ennek a második határidőnek elmulasztását már nem lehet helyrehozni. Az elkésett ellenmondás visszautasítandó. A határidő elmulasztása esetén az eljárás véglegesen befejeztetik s a fizetési meghagyás jogerejű ítéletté válik. És épen azért szükséges, hogy a határidő ne legyen igen rövidre szabva. A 7. §-ban foglalt különös szabályok kifejezetten csak a fizetési meghagyás kézbesítésére vonatkozván, nem lehet kétség az iránt, hogy midőn a javaslat a végrehajtást rendelő végzés kézbesítéséről szól, ez alatt a kézbesítésnek a végrehajtási eljárásban szokásos módjait érti. A 8. és 9. §-ok indokolása során kifejtettekhez képest gondoskodni kellett arról is, hogy a végrehajtás folyamán előterjeszthető ellenmondás lehetőleg megkönnyittessék. Visszaélések elkerülése végett azonban szükségesnek mutatkozott a kiküldöttnél előterjeszthető ellenmondást arra az alkalomra szorítani, a midőn a kiküldött a végrehajtás egyik kezdeti cselekményét : a végrehajtást rendelő végzés kézbesítését személyesen teljesiti. A 13. §. abból a felfogásból indul ki, hogy az ellenmondásra nyitva álló véghatáridő lejártáig nem lehtt helye a 10. §. szerint végrehajthatóvá vált fizetési meghagyás alapján a hitelező teljes kielégítésének. A végrehajtás foganatosítása csak a követelés biztosításáig terjedhet. Az adósra helyrehozhatlan vagyoni hátrány származhatnék abból, ha akkor, midőn a törvény által megengedett ellenmondással a fizetési meghagyásnak ítélet erejére emelkedését megakadályozta, áz előbbi állapotot többé helyre nem állithatná. A végrehajtás utján való végleges kielégítés — e szerint — csak a véghatáridő lejárta után következhetik be; — ha pedig e határidő alatt ellenmondás történt, csak akkor, ha a folyamatba teendő perben a hitelező marasztaló ítéletet nyer. Kétségtelen azonban, hogy az a körülmény, melynél fogva a hitelező teljes kielégítése a fennebb jelzett módon korlátozva vau, nem szünteti meg a 10. §. alapján elrendelt kielégítési végrehajtásnak ebbeli minőségét, s nem változtatja át u végrehajtást biztosítási végrehajtássá; — s ebből következik, hogy — miután a 10. §. kapcsán előadottak szerint a végrehajtás által okozott sérelmek orvoslása a fizetési meghagyás iránti eljárástól függetlenül eszközlendő, — a talaj doni igénykereset beadásának határidejére nézve is az a szabály lesz irányadó, melyet a végrehajtási törvény a kielégítési végrehajtás foganatosítása esetére állított fel; — tekintet nélkül arra, vájjon az ellenmondás előterjesztésére nyitva álló végső határidő lejárt-e már, s vájjon ellenmondás esetén az eljárás perré alakult-e át vagy sem ? Az imént jelzett felfogásnak szükségszerű folyománya, hogy a midőn a korlátozás oka megszűnik: a bíróság ne újból rendelje el a végrehajtást, hanem egyszerűen csak a végrehajtásnak teljes joghatálylyal való folytatása iránt intézkedjék. A végrehajtás foganatosításának korlátozásával kapcsolatos eljárási részletkérdések szabályozásánál a javaslat azt tartotta szem előtt, hogy miután az ellenmondás nemcsak a fizetési