Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

iái szám. m meghagyásnak ítéleti erejét, de á végrehajtási hatály fehmarad továbbra is; s énnek terjedelmét a végrehajtást elrendelő végzés tartalma s a további végrehajtási cselekmények határozzák meg. A végrehajtásnak a jelen törvényjavaslattal szabályozott eljárás keretében több tekintetben különálló jelentősége van s erre vezetendő vissza a 15. §-nak az a rendelkezése, melynél fogya a végrehajtási eljárásra — ide értve az eljárás során használható jogorvoslatokra is — az általános szabályok alkalmazandók. A tájékozatlanságból eredhető joghátrányok elhárítására szolgáló egyik további rendszabályt tartalmaz a §. utolsó bekezdése. Az adós a fizetési meghagyásnak újból való kézbesítése által a végrehajtás elrendelése időpontjában is figyelmeztetve lesz az ellene folyamatban levő eljárás különleges természetére, és abba a helyzetbe jut, hogy a végrehajtást elrendelő végzés tartalmát a fizetési meghagyás tartalmával összehasonlíthatja, s netáni eltérés — esetén sérelmét orvosoltathatja. A nem pénzre irányuló követelés tárgyában kibocsátott fizetési meghagyás végrehajtásának módozataira vonatkozó intézkedés szükségszerű folyománya a 3. §. kapcsán előadottaknak. 11. §• Ugy a bíróság, mint az adós érdeke követeli, hogy a hitelező a fizetési meghagyás iránt folyamatba tett eljárást bizonyos határidő alatt végbefejezésre juttassa. A javaslat álláspontja szerint a fizetési meghagyás csak akkor válik végérvényes bírói határozattá, ha az adós a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítésétől folyó második határidő alatt sem él ellenmondással. Nem volna helyén a hitelező önkényére bizni, hogy ezt a határidőt tetszés szerint kitolhassa s az adós személyi viszonyaiban netán beállott változást felhasználva — esetleg oly késői időpontot választhasson a fizetési meghagyás végrehajtására, a midőn az adós kevésbbé ügyelhet jogaira, vagy a midőn az adós már csak homályosan emlékezik a fizetési meghagyás kieszközlésének körülményeire. De a bíróságra nézve is terhessé válnék, ha évek múlva kellene foglalkoznia a végrehajthatóság előfeltételeinek kutatásával. E mellett figyelembe kell venni azt is, hogy hosszabb idő alatt rendszerint oly utólagos tények szoktak bekövetkezni, melyek a hitelező ^s az adós közt fönforgó jogviszonyt megváltoztatják és hogy így könnyen vissza lehetne élni a rég keletkezett fizetési meghagyásokkal. Ugyanazért a javaslat a fizetési meghagyás kötelező erejét és végrehajthatóságát a végrehajtásnak bizonyos határidő alatt a meghatározott alakban történt megkezdéséhez köti, a mely határidő elég hosszúra van megállapítva, hogy az alatt az adós alkalmas módot találjon a végrehajtás sikeres eszközlésére. Maga a fizetési meghagyás joghatályát fentartó ténybeli mozzanat, melynek a megszabott határidő alatt kell bekövetkeznie, csak ugy határozható meg szabatosan és igazságosan, ha ebben a kérdésben a végrehajtás megkezdésének tényét — az adóssal szemben — ugyanaz a cselekmény fogja jelezni, a melytől az ellenmondásra nézve megszabott végső határidő számítandó (12. §.). Ez tehát nem lehet más, mint a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítése. Magától értendő, hogy a kézbesítés módjára nézve — e helyütt — a végrehajtási eljárás általános szabályai irányadók. A szóban forgó korlátozás nem sérelmes a hitelezőre nézve, mert semmi sem fogja őt akadályozni abban, hogy új fizetési meghagyást szerezhessen. Ha pedig az előbbi eljárással kapcsolatos magánjogi hatályt kívánja fentartani: a 18. §. útmutatásához képest járhat el. Hasonló szempontból történik a fizetési meghagyás hatályának függővé tétele az egy év alatt eszközlendő szabályszerű kézbesítéstől. A 7. §. szerinti kézbesítés szükségszerű előfeltétele a fizetési meghagyással egybekapcsolt jogi következmények beálltának. Ha ez az előfeltétel hosszabb idő alatt meg nem valósulhat: akkor alapos kétség támad az iránt, vájjon az eljárás czéiját elérheti-e? És így indokolt, hogy — ily körülmények közt az eljárás egyelőre meghiúsultnak tekintessék. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. VI. KÖTET. 23