Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

Í74 222. szára. vizsgálva — a követelés nyilvánvalóan (absolute) alaptalan és birói utón nem érvényesíthető. Hogy oly esetben, a midőn a visszautasítás oka a követelés vagy járulékainak csak egy részére vonatkozik, az önálló követelésre vonatkozó egész kérelem utasítandó vissza: abban találja magyarázatát, mert a részleges elutasítás két részre osztaná a kérdést, melyek egyikét a jelen javaslat szerinti eljárás szerint, másikát pedig külön eljárás utján - s így esetleg két külön perben kellene megoldani, a minek már azért sem lehet helye, mert a követelés egyes részei vagy a követelés és ennek járulékai a legtöbb esetben csak egységesen bírálhatók el s mert két külön perben ugyanazon követelést illetőleg ellentétes határozatok keletkezhetnének. A 4. §. végbekezdése egyfokú felfolyamodást enged a visszautasító végzés ellen. A felfolyamodás kizárása mellett az szól, hogy a hitelező a visszautasító végzés által nincs akadályozva abban, hogy követelését kereset útján érvényesítse s hogy ez úton hamarább jut el czéljához, mint ha a visszautasító végzés esetleges megváltoztatását várná be. Ezt az álláspontot foglalja el a német bir. perrend 631. §-a. A javaslat ennek daczára másként oldja meg a kérdést, mert előfordulhatnak esetek, a midőn a hitelező a fenforgó körülmények közt előnyösebbnek tartja a kereset közvetlen megindítása helyett a behajtást ezen eljárás útján megkísérelni s nem volna méltányos őt annak lehetőségétől megfosztani, hogy szenvedett sérelme orvoslást nyerjen; s mert különösen addig, míg az új intézmény gyökeret ver, nem tanácsos kizárólag a járásbíróságra bízni annak a mértéknek megszabását, melyben a jelen javaslatban szabályozott eljárás gyakorlati érvényre juthat. 5-7. §§. . A fizetési meghagyás tartalma úgy van megállapítva, hogy az a hitelező kérelmét teljesen visszatükröztesse s hogy abból az adós biztos tájékozást meríthessen a követelés mibenlétét illetőleg. A fizetési meghagyásban ki kell fejezni továbbá a közvetlen jogkövetkezményeket, melyeket a törvény a fizetési meghagyás kibocsátásával egybeköt. Különös tartalmi kellékül szabja meg az 5. §. az adósnak figyelmeztetését, hogy a fizetési meghagyást ellenmondással támadhatja meg. Ez azért szükséges, hogy az adós az első pillanatra tájékozva legyen a védelmi eszköz iránt, melylyel az alaptalan támadást magától elháríthatja és az ügyet a törvény rendes útjára terelheti. Az ellenmondás egyetemes védelmi eszköz, melyet az adós úgy a bíróság által okozott sérelem orvoslása, mint az alaptalan vagy kifogás alá eső követelés elhárítása végett használhat. Nem engedhető meg, hogy az adós ezenfelül külön jogorvoslattal, nevezetesen felfolyamodással élhessen a fizetési meghagyás ellen; egyrészt azért, mert az ellenmondással könynyebben ér czélt, másrészt mert az ellenmondást megelőző külön felfolyamodás mód nélkül elnyújtaná az eljárást A záros határidő, a melytől — a javaslatnak az általános indokolás során kifejtett elvi álláspontjához képest — a fizetési meghagyás végrehajthatósága függ: tizenöt napban van megállapítva. Ennyi elegendő, hogy az adós a követelést illetőleg közelebbi tájékozást szerezzen és magát esetleg az ellenmondáshoz szükséges egyszerű lépések megtételére elhatározza. A 6. §. a birói és különösen a kezelési teendők egyszerűsítése végett megengedi, hogy a hitelezőnek ugyanazon adós elleni több követelése iránt, — másrészt egy hitelezőnek több adós elleni ugyanazon követelése iránt egy fizetési meghagyást lehessen kibocsátani, még akkor is, ha a hitelező nem is élt volna a 3. §. utolsó bekezdésében biztosított együttes késedelmezés jogával. A feltételek, melyeket e tekintetben a §. megállapít, a dolog természetéből folynak s megfelelnek a 3. §. utolsó bekezdésében foglalt intézkedésnek. A 7. §. a fizetési meghagyás kézbesítésének módozatait szabályozza. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az a kézbesítés akként eszközöltessék miszerint az