Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.
Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról
222. szard. ifi adós közvetlen tudomást szerezzen a fizetési meghagyásról és étinek tartalmáról. A fizetési meghagyással egybekapcsolt jogkövetkezmények elhárítására szükséges cselekmény elmulasztása sok esetben helyrehozhatlan vagyoni hátránynyal jár s ennek eshetőségét csak ugy lehet az adósra hárítani, ha teljes bizonyosság forog fenn a tekintetben, hogy az adós a fizetési meghagyást valósággal kézhez vette. Ez okból a javaslat a törvénykezési rendtartásnak az első végzések kézbesítésére vonatkozó szabályait részint korlátozza, részint kiegészíti. A korlátozás abban áll, hogy a kézbesítés az adósnak vagy törvényes képviselőjének saját kezeihez történjék. Az erre vonatkozó rendelkezés kizárja, hogy a kézbesítés az adós hon nem létében kifüggesztés útján, avagy ügygondnok kezeihez eszközöltessék (1868 : LIV. t.-cz. 265. §.); de nem akadályozza, hogy abban az esetben, ha az adós a fizetési meghagyást elfogadni vonakodik: az nála hagyassék, és ez a körülmény a kézbesitésró'l szóló bizonyítványon megjegyeztessék (1868 : LIV. t.-cz. 264. §.), mert ilyenkor a kézbesítés az adósnak saját kezéhez történik és csupán a kézbesítés igazolásának a rendestől eltérő alakja forog fenn. A szóban forgó rendelkezés egyik következménye abban fog nyilvánulni, hogy ismeretlen helyen tartózkodók s általában azok ellen, a kik részére a kézbesítést ügygondnok kezéhez kell teljesíteni (1868 : LIV. t.-cz. 268. §.), a fizetési meghagyás iránti eljárás nem lesz hatályosan alkalmazható. Az ügygondnok részére való kézbesítés egyébiránt nem is vezetne czélhoz, mert az ügygondnok felelőssége tudatában és a való tényállás ismeretének hiányában — bizonyára mindig arra érezné magát indíttatva, hogy a fizetési meghagyásnak ellentmondjon. Az esetleges mulasztás pedig sok esetben érzékenyen csorbítaná az adós jogait. A posta útján való kézbesítést azért kellett kizárni, mert az — különösen az adós személyazonosságának megállapítását tekintve — nem nyújt oly biztosítékot, mint a rendes kézbesítő közeg által teljesített kézbesítés. " A rendszerinti kézbesítési szabályok kiegészítését az által eszközli a javaslat, hogy elrendeli, miszerint az adós minden esetben figyelmeztetendő ellenmondási jogára és az ellenmondás elmulasztásának közvetlen következményeire, — tehát akkor is, ha olvasni tud és ha a kézbesített irat nyelvét érti (1868 : LIV. t.-cz. 262. §.). Ez azért szükséges, mert egy új és nagy horderővel biró intézmény életbeléptetéséről van szó, s mert különösen kezdetben nagyon kívánatos lesz, hogy a fél a jogainak megóvására teendő lépések iránt kitanittassék. A fizetési meghagyás kézbesítéséhez, illetve a fizetési meghagyás iránti kérelemhez a kereset kézbesítésének, illetve a kereset beadásának hatálya van kapcsolva. E nélkül a követelések behajtásának a jelen törvényjavaslatban contemplált módja alig számithatna általánosabb elterjedésre. A hitelező bizonyára nehezen határolhatná el magát arra, hogy pl. oly esetben, midőn a követelés elévülésének határideje közeleg, a behajtást az itt szabályozott eljárás útján kísérelje meg: ha nem volna biztos az iránt, hogy a fizetési meghagyás iránti kérelem előterjesztése az elévülés folyamát megakasztja, — s ép ugy nem venné igénybe az új intézményt, ha nem látná biztosítva azokat a magánjogi következményeket, melyeket a perindítás ténye — pl. a követelés kamatozása tekintetében — maga után von. De az intézmény érdeke más tekintetben is ajánlja a perfüggőség elvének értékesítését. A perjogi hatály, melynél fogva a követelés a perfüggőség tartama alatt más bíróságnál vagy általában más keresettel nem érvényesíthető, megnyugvást fog szerezni az adósnak is, hogy nem lesz kitéve ujabbi zaklatásnak. Minthogy pedig a perindításnak részint magánjogi, részint perjogi hatálya majd a kereset beadásától, majd a kereset kézbesítésétől veszi kezdetét: szükségesnek látszott mindkét mozzanat helyettesítéséről gondoskodni. A perfüggőség hatályának tartamáról a 18. §. intézkedik.