Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

222. szám. 171 A javaslat beéri azzal, hogy a hitelező csakis azokat a körülményeket jelölje meg szabatosan, melyek a követelés lényegének és összegének meghatározásához szükségesek. Sem alakszerű keresetlevél, sem a tényállás részletes előadása nem kívántatik. Szükséges azonban, hogy a követelés alapja ugy legyen előadva, hogy az adós, midőn a kérelemmel összhangzó fizetési meghagyást kézhez kapja, tisztában legyen az iránt, hogy nemcsak mit és mennyit, hanem mi jogon követelnek tőle? Ezért mellőzhetlen az ügyet a követelés alapja szerint is meghatározni. Csak így lesz lehetséges a követelést azonosítani, a mi nélkül a kérelem nem szolgálhatna az ellenmondás esetén keletkezhető per alapjául, holott a jognak és a követelésnek ilyetén azonosítása mellett a hitelezőnek már csak arra fog kelleni per esetén szorítkoznia, hogy a keresetté átalakuló kérelmet a követelés ténybeli alapjának tüzetesebb előadásával és a bizonyítékok megjelölésével kiegészítse s ekként a szóbeli tárgyalást előkészítse. Másrészt az adóst sem szabad abba a kényszerhelyzetbe juttatni, hogy a midőn két czímen, pl. kölcsön- és vételszerződésből, vagy két különböző alapból kifolyóan várja a hitelező támadását és ha csupán az egyik követelés ellen van alapos kifogása: merő óvatosságból akkor is éljen ellenmondással, ha hajlandó is volna a másik követelést elismerni, de a követelés azonosságát a fizetési meghagyásból fel nem ismerheti. Szükséges ez azért is, mert a fizetési meghagyás iránti kérelem előterjesztéséhez, illetőleg a fizetési meghagyás kézbesítéséhez a perfüggőség hatálya van kapcsolva (7. §.) s mert az ellenmondással meg nem támadott fizetési meghagyás jogerős birói Ítélet erejére emelkedik (12. §.). A fizetési meghagyás útján érvényesitett követelés alapjának megjelölése nélkül tehát sem azt nem lehetne tudni, hogy a folyamatba tett birói eljárás tárgyát a hitelezőnek melyik igénye képezi? sem pedig azt nem lehetne meghatározni, hogy a res judicata mire terjed ki? És itt az a kérdés merül fel, mily terjedelmű legyen a követelés megalapítása? A követelés, vagy a mi a tárgyalt kérdés szempontjából egyre megy: a kereset megalapításának némelyek szerint azoknak a tényeknek előadásával kell történnie, a melyek az anyagi jog szabályai szerint a keresetbe vett jognak ^keletkezéséhez szükségesek. E szerint a követelő fél az összes jogalkotó tényeket tartoznék a keresetben előadni, azaz a keresetet substantiáhi. Mások ellenben azt tartják, hogy a felperes eleget tesz kötelességének, ha a keresetben csupán a tényeknek jogi eredményét: a jogviszonyt adja elő s megjelöli az irányt, a melyben jogát érvényesíteni kívánja, vagyis más szavakkal: ha a követelést (keresetet) a jogviszony és az abból eredő jog szabatos meghatározásával individualizálja. A javaslatnak ebben a kérdésben tiszta az álláspontja. Már a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat is abból a felfogásból indul ki, hogy a kereseti követelés alapjához tartozó ténybeli elemeknek előadása a kereset előkészítő tartalmához tartozik. Az előkészítő tartalom pedig nem szükséges, hanem csak kívánatos kelléke a keresetnek. A kereset tényalapja nem olyas valami, a mit utólag pótolni, kiegészíteni, helyesbíteni, szóval változtatni nem lehetne. A mi a perben nem módosulhat, s a minek megváltoztatása a keresetváltoztatás jogkövetkezményeit vonja maga után, az a kereset alapjának jogi eleme: vagyis a jogviszony, mint egy bizonyos tén) állásnak jogi eredménye, s a keresetbe vett jog, mint az állított jogviszonynak speciális kifolyása (somm. elj. szóló javaslat 11., 13., 26. §-a; az i. ü. bizottság által elfogadott szövegnek 15., 17. és 31. §-a.). Innen ered, hogy a keresettel érvényesitett jog megalapítására szükséges ténybeli előadás — a substantiálás — hiánya nem szolgál akadályul az idézés kibocsátására s legfeljebb azt eredményezheti, hogy felperes, azért, mert a szóbeli tárgyalás előkészítése végett kívánatos kellékeknek eleget nem tett, a tárgyalás elhalasztásából eredő költséget fizeti, avagy másnemű anyagi joghátrányt szenved, (somm elj. szóló jav. 22*