Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

Í7Ö Ö82. szám. 2. §. A javaslat azt tartja, hogy a járásbíróságoknak a fizetési meghagyás kibocsátására vonatkozó illetékességét ugyanazon elvek szerint kell szabályozni, melyek a perbeli illetékesség tekintetében irányadók. Azok a törvényhozások, melyek az illetékesség körét a rendesnél szűkebbre szorítják az adós érdekét tartják szem előtt, a kire nézve méltánytalannak találják, hogy esetleg abba a kényszerhelyzetbe jusson, miszerint az ellenmondás megtétele végett a lakásától vagy tartózkodási helyétől távol eső bírósághoz kelljen fordulnia, a mi kétségkívül nagyobb költséggel és fáradtsággal jár és így az ellenmondást megnehezíti. Ez okból a fizetési meghagyás kibocsátását csak az adós rendes lakhelye szerint illetékes bíróság hatáskörébe (1873. évi április 27-iki osztrák törvény 2. §.). vagy az adós általános személyi bírósága elé, azokra a követelésekre nézve pedig, melyek valamely ingatlan tulajdonosa avagy birtokosa mint ilyen ellen támaszthatók (actiones in rem scriptae), úgyszintén a melyek valamely ingatlan kisajátításából vagy károsításából erednek, a dologi biróság elé utalják (német birodalmi perrend 629. §-a kapcsolatban a 12 — 24. és a 27. §-szal) s e mellett csak akkor adnak helyet a fizetési meghagyásnak, ha ez az adósnak egy meghatározott bírósági területkörön belül kézbesíthető (osztr. törvény 3. §.). A javaslat más módon gondoskodik az adós érdekéről. Megengedi, hogy az ellenmondást nemcsak annál a bíróságnál lehessen előterjeszteni, mely a fizetési meghagyást kibocsátotta, hanem annál is, mely a fizetési meghagyást az adósnak kézbesítette (9. §.). így nem szorul arra, hogy megszorítsa a hitelező szabadságát, hogy a polgári törvénykezési rendtartás szerint egyenlően illetékes bíróságok között választhasson. Az ily megszorítás, nevezetesen a lakhely szerinti általános illetékességnek kizárólagossá tétele annál kevésbbé indokolt, mert gyakran a lakhely kérdése contro versi ára adhat alkalmat, akkor, a midőn az illetékességnek egy más nem vitatható esete forog fenn. De meg arra is kell törekedni, hogy a hitelező vissza ne riadjon a tervezett eljárásnak minél gyakoribb igénybevételétől. A javaslat rendszere mellett ugyanis, a mely szerint a fizetési meghagyás iránt folyamatba tett eljárás — ellenmondás esetén — ugyanazon biróság által elintézendő perré alakul át, a hitelezőnek attól kellene tartania, hogy ha a törvény megszorító rendelkezésénél fogva az adós lakhelyének bíróságánál indítja meg az eljárást, az esetleges pert is egy távoleső helyen kell lefolytattatnia, holott ha a fizetési meghagyás iránti eljárást nem kísérelte volna meg, a közelebb eső bírósághoz fordulhatott volna keresetével. Ennek a szempontnak súlya van különösen a kereskedelmi könyvkivonaton alapuló követelések tekintetében, a mint hogy a hitelező alig volna hajlandó azt az előnyt feláldozni, melyet részére a polgári törvénykezési rendtartás a könyvek vezetésének helye szerint meghatározandó különös illetékesség felállításával biztosit. A községi biróság elé utalt követelésekre nézve azonban fel kell tartani az 1877: XXII. törvényczikk 15. §-ában foglalt megszorítást, mert az a körülmény, hogy a javaslat lehetővé teszi ezeknek a követeléseknek a járásbíróság előtt való közvetlen érvényesítését, nem szolgálhat indokul arra, hogy kiterjesztessék az illetékesség köre, melyet a törvény azért szabott szűkebbre, hogy az adóst a távoleső helyen való védekezésnek a követelés nagyságával arányban nem álló terhétől megóvja. 3. és 4. §. A 3. §. meghatározza a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének módját és a kérelem kellékeit, annak szem előtt tartásával, hogy egyrészt a hitelezőnek a kérelem előterjesztése, másrészt a bíróságnak a kérelem kezelése és elintézése köriili ténykedése a lehető legegyszerűbb legyen.