Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

222. szálú. 169 Miután pedig a javaslat arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a fizetési meghagyás iránti eljárás — ellenmondás esetén — peres eljárássá alakuljon át, nem volna helyén, ha a járásbíróságok feljogosittatnának, hogy oly követelések iránt is bocsáthassanak ki fizetési meghagyást, melyek összegüknél fogva a rendes járásbirósági hatáskört meghaladják s melyekre nézve ellenmondás esetén a járásbíróság előtti eljárás szükségszerű megszakításának kellene bekövetkeznie. Ehhez képest a javaslat az általános indokolás során kifejtettek szerint, erre az eljárásra utalt követelések közül csakis azokra nézve engedi meg a fizetési meghagyás útján való érvényesítést, a melyeknek összege a sommás eljárás rendszerinti körét: az 500 forintot meg nem haladja. A nagyobb összegre rugó követelések inkább megbírják a peres eljárás szerint való érvényesítés nagyobb költségét akkor is, ha nem vitásak. Ez szolgál indokul az 500frtot meghaladó azoknak a követeléseknek mellőzésére nézve is, melyek okiratban való kikötés alapján utalvák a sommás eljárásra (1881. évi LIII. t.-cz. 13. §. 2. a) pont.). Az 1. §. első bekezdésének szövege, mely szerint fizetési meghagyás útján — a meghatározott értékhatáron belül — azok a követelések érvényesíthetők, melyek per esetére sommás eljárás alá tartoznak vagy a községi bíróság elé vannak utalva, szükségtelenné teszi azoknak a követeléseknek felsorolását, melyeket, mint a járásbiróságtól különböző bíróság hatáskörébe és nem a sommás eljárás alá tartozókat (p. o. a váltóköveteléseket, a bányaügyi követeléseket) a javaslat ennek az eljárásnak keretébe bevonni nem kivan. Ellenben a javaslatban szabályozott eljárásnak helye van azokra a kereskedelmi természetű követelésekre nézve is, melyekben a járásbíróság a sommás eljárás szabályai szerint bíráskodik. Általában megjegyzendő, hogy a jelen javaslat a sommás eljárásnak azt a körét tartja szem előtt, mely a sommás eljárás reformjára vonatkozó s a törvényhozásnak már is beterjesztett javaslat alapján alkotandó törvényben lesz megvonva s ezért nem szükséges külön megemlékezni az eddigelé a kisebb polgári peres eljárásra utalt ügyeknek a 20 és 50 forintos értékhatár közé eső arról a részéről sem, mely a községi bíróság hatáskörét meghaladja, de a most említett javaslat szerint a sommás eljárás alá fog tartozni. A biróság közreműködése a per nélkül eszközölhető végrehajtás előfeltételeinek megalkotása végett, az általános indokolásban körvonalozott állásponthoz képest, csak azokra a követelésekre nézve vehető igénybe, melyeket illetőleg semmi sem gyengiti a feltevést, hogy az adós a követelést kétségbe vonni nem fogja. Ha tehát már a fizetési meghagyás iránti kérelem tartalmából oly körülmények tűnnek ki, melyek már általános természetüknél fogva a vitásság elemét hordják magukban: a bírói közreműködést meg kell tagadni. Ezért rendeli a javaslat 4. §-a, hogy a kérelem visszautasítandó, ha a kérelem tartalma szerint a követelés absolute alaptalan, vagy birói utón nem érvényesíthető. S ezért zárja ki a javaslat 1. §-a a fizetési meghagyás utján való érvényesithetes köréből a viszonylagosan alaptalan követeléseket, a melyeket illetőleg feltehető, hogy az adós a fizetési meghagyásnak — minden valószínűség szerint — ellen fog mondani. Ilyenek a kérelem előterjesztésének időpontjában még nem érvényesíthető, vagyis a le nem járt és az ellenszolgáltatástól függő követelés. Az eljárás és különösen a kérelem elintézésének egyszerűsítése kívánatossá teszi, hogy az ellenszolgáltatás megtörtént teljesítésének igazolása se legyen megengedve, mert ez szükségszerűen a felmutatandó bizonyíték részletes szabályozását s a kérelem behatóbb érdemi megvizsgálását tenné szükségessé, — a mi a czélba vett eljárás természetével alig volna összeegyeztethető. Félreértés kikerülése végett ki kellett mondani, hogy az adóslevél visszaadása vagy nyugtatvány adása az eljárás igénybevételét akadályozó ellenszolgáltatásnak nem tekinthető. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. VI. KÖTF.T 22