Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

222. szám. 165 A peres eljárás formái közé szorított jogérvényesítésnek általánosan kötelező elve számos inconvenientiával jár, ha a vitássá nem vált követelések behajtása eseteiben is alkalmaztatik: késlelteti a követelés kielégítéséhez fűződő érdek megvalósulását, tetemes költséggel terheli az adóst s aránytalan munkát hárii; a bíróságra, ott, a hol gyorsaság, olcsóság és a bíróság munkaerejének lehető kímélete volna helyén. Ebből kiindulva, indíttatva éreztem magamat oly törvényhozási intézkedés javaslatba hozására, mely a nem vitás köretelések behajtását lehetővé teszi a nélkül, hogy a peres eljárásnak a felekre költségesebb, üosszabb és a bíróságot több munkával terhelő rendszerinti formáit kelljen megtartani. Szükségesnek tartón ezt azért is, mert a polgári peres eljárásnak czélba vett reformja s különösen a feladat, m^J a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat szerint kiszélesbiteudo hatáskörben a királyi járásbíróságokra hárul, igen kívánatossá teszi, hogy az egyesbirósági teendők lehetőleg csökkentessenek. A kitűzött czé\r& szolgál a feltételes fizetési meghagyások intézményének meghonosítása. A törekvés: módot nyújtani, hogy nem vitás követelések a biróság közvetítésével, de a peres eljárás keietén kívül is érvényesíttessenek, nálunk régóta megvolt. A régebben olyannyira szokásos bírói megintéseknek és visszaintéseknek — eltekintve a pert megelőző bírói megintés cselekményéhez kapcsolt anyagi jogi következményektől —egyik főczélja kétségkívül abban állott, hogy az adóst a követelésnek per nélkül való kielégítésére bírják, esetleg a vitás kérdés előzetes tisztázását előmozdítsák és ily módon a jogérvényesítést megkönnyítsék s a perek számát csökkentsék. Csakhogy a bírói megintés e tekintetben csupán arra az erkölcsi hatásra számithatott, melyet az adósra az a körülmény gyakorol, hogy hitelezője el van tökélve jogának érvényesítése végett a biróság segélyét igénybe venni. Ha az adós a megintés daczára a követelést ki nem elégitette: a hitelező számára nem maradt más hátra, mint hogy a szolgáltatás kikényszerítése végett a per íttjára lépjen. Más módokról kellett tehát gondoskodni, melyek a jogérvényesítés útját nem csupán egyengetik, hanem a hitelező jogának közvetlen megvalósulásához vezetnek. így keletkezett az ujabb perjogban az előzetes peres eljárás nélkül végrehajtható közokirat fogalma, valamint a váltó-ügyekben követendő eljárásnak az a szabálya, melynél fogva a törvényes kellékekkel ellátott váltó alapján sommás végzésbe foglalt fizetési meghagyásnak (feltétlen fizetési meghagyásnak) van helye. Hasonló tekintet alá esik a bányatársulati pótfizetések behajtása körüli eljárás, a mely szerint a bányabiróság a bányatársulat gyűlésén kivetett pótdíjakkal hátralékban levő bányatársulati tagokat a bányatársulati igazgató kérelmére a hátralékos összeg lefizetésére utasítja s a fizetésre kitűzött határidő sikertelen letelte után a bányatársulati tag bányarészvényének végrehajtási elárvereztetését elrendeli. Csakhogy a most felsorolt esetek mindegyikében oly követelésekről van szó, melyek többé-kevésbbé meggyőző béltartalommal biró okiratokon alapulnak, melyek valódisága és fennállása tekintetében a törvény a megszabott okirati alakszerűségtől függő vélelmet állit fel, s a melyeknél a biróság a végrehajtás elrendelését vagy a fizetési meghagyást tartalmazó határozat előfeltételét képező törvényes kellékeket előzetes eognitio tárgyává teszi, — a minek szükségszerű folyománya, hogy a kifogás, a melyet az adós az ellene kibocsátott bírói határozat ellen emel, csak úgy vehető figyelembe, ha az a törvény intézkedése által szorosan elhatárolt irányban mozog s oly anyagi jogalapra támaszkodik, mely a követelést megdönteni vagy — a bányabiróság előtti eljárást tartva szem előtt — érdemileg gyengíteni alkalmas, — szóval: ha a kifogás a követelés ellen való érdemleges védelem jellegével bír. Az esetek ama sokkal nagyobb számáról, a melyekben a követelés — épen azért, mert kisebb