Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

138 178. szám. fog alkalmazkodni a törvényhez; sem pedig abból, hogy a bírói tévedés ki van zárva annak meghatározásában, vájjon valami a jegyzőkönyvbe felveendó'-e vagy sem; különösen pedig, hogy valami az egyik vagy másik félnek lényeges tényállítását képezi-e vagy sem. A felek ezen ingerentiájának biztosítását czélozza a javaslatba hozott módosítás. A bizottság e szakasz elfogadásánál és a fennemlitett módosításnál szem előtt tartotta továbbá, hogy a jegyzőkönyv tartalma, illetve az abban foglalt tényállás az ítélet alapját kell, hogy képezze. A jogkereső közönségre nézve nagy biztosíték rejlik abban, hogy ha a tényállás megállapításának súlypontja ezen eljárásban a jegyzőkönyvbe és nem az ítélet indokolásába helyeztetik át. A tárgyalásoknak megszakítása, hosszabb vagy rövidebb időközökben való felvétele esetén, kellően vezetett jegyzőkönyv nélkül, a tényállás megállapítása a biró emlékező tehetségére van bizva, a melyet az elmosódás és feledékenységből eredő tévedés ellen biztosítani kell. Elismeri a bizottság azt, hogy az írásbeliségnek azon túltengése, a mely a mai sommás eljárás folyamán felvett jegyzőkönyveket jellemzi, az új eljárásban kerülendő. Az, a mit a javaslat 48. §-a a jegyzőkönyvbe felveendőnek rendel, teljesen elégséges és kimerítő. Különösen ha a bíróság a törvény azon meghagyásának, hogy a feleknek az ügy eldöntésére vagy az eljárás menetére tett lényeges tényállításai és az ellenfélnek erre vonatkozó nyilatkozatai a jegyzőkönyvbe vétessenek, eleget tesz. De e helyütt kiemelendőnek tartotta a bizottság azt, hogy annak meghatározásánál, mi képez lényeges tényállást, nem szabad a bírónak saját, az ügyet felfogó álláspontjára helyezkednie, hanem figyelemmel kell lennie a védelem vagy támadás lényegére és arra, vájjon az állítás a vitatott tényállításra, illetve annak megállapítására nézve a fél szempontjából lényegesnek jelentkezik-e. A második szempont: a jogorvoslati eljárás, ugy a mint a jelen javaslatban megállapítva van. Elismeri a bizottság azon indok helyességét, hogy a kimerítő jegyzőkönyvezés által a tárgyalás szóbeli lefolyása és a biró figyelme a szóbeli előterjesztésre könnyen gyengítve leend. De ezzel szemben más törvényhozási szempontok azok, a melyek figyelembevétele elől elzárkózni nem lehet. A javaslat az adott viszonyok és körülmények szorgos figyelembevétele folytán szükségesnek találta egy kiterjedt jogorvoslati rendszer megállapítását, a mint az a javaslatban foglaltatik. Lehetségessé teendőnek vélte a felebbezést szóbeli tárgyalás nélkül, az elsőbiróság által megállapított tényállás alapján. De ha a felebbezésnek ezen nemétől eltekintünk is és azon szabály nyerne alkalmazást, hogy a felebbezési eljárásban minden egyes ügy a szóbeli tárgyalást a felebbviteli bíróság előtt feltételezné, még akkor is kétségtelen az, hogy a törvényhozónak arra kell törekednie, hogy a felebbezési tárgyalásnak hosszadalmassága kerültessék. A hosszadalmasság pedig előáll, ha a reproductio és a perbeli tényállásnak a felek által leendő teljes újabb előterjesztése kellő jegyzőkönyv hiányában szükségessé válik. Törekedni kell továbbá a törvényhozónak arra is, hogy a felek lehetőleg ne kényszeríttessenek a jogorvoslat igénybevételére. És ha azt igénybe veszik, tekintettel a jogorvoslatok számára, az elsőfokú bíróság előtt az ügyek oly lefolyása váljék lehetségessé, a mely — a nélkül, hogy az alaposságot befolyásolná — lehető gyors elintézést képes biztosítani. Ezen törvényhozási szempontok csak akkor fognak érvényesülni, ha a jegyzőkönyv, a melyet az elsőfokú bíróság felvesz, a felek előterjesztései, kérelmei és tényállításai tekintetében^