Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

178. süám. 139 kimerítő és a jegyzőkönyvben megállapított és kiderített tényállás képezi azon alapot, a melyből kifolyólag a felek a felebbezési eljárásban kérelmeiket és ellenkérelmeiket előterjeszthetik. Az az idő, a mely a javaslat értelmében az elsőfokú biróság által a jegyzőkönyv megállapítására fordíttatni fog, nem felesleges, sőt nagy időmegtakarítást von maga után a felsőbb fokokon és lehetségessé teszi, hogy az a kiterjedt jogorvoslati rendszer, a melyet a javaslat meghonosít, a gyakorlatban tényleg fentartható legyen, a nélkül, hogy magára a bírói szervezetre nyomasztólag hasson és a kir. törvényszékeket ugy ezen, mint egyéb működésükben meg ne zavarja. A 3-ik szempont, a melyet a bizottság e helyütt figyelembe veendőnek taíált, az: hogy a feleknek a jegyzőkönyv tartalmának megállapítása körül befolyást kell biztosítani. A javaslat — mint már kiemeltük volt — a sommás eljárás természetével megegyezően és különösen azzal, hogy ezen eljárás constructiója szerint az ügyvédi kényszert nélkülözi és a felek személyes képviseletén épül fel: az ítéleti tényálladék megállapításánál a felek közreműködését és írásbeli beadványokat helyesen kizár. E szerint tehát a felek közreműködése csak azon tényállás megállapításánál érvényesülhet, a mely a jegyzőkönyvben foglaltatik. A feleket nem szabad azon nyomasztó érzetnek kitenni, hogy a ténykörülmények mintegy meglepetésszerűen csak az ítélet indokolásában jelentkezzenek és hogy a biróság oly ténykörülményekre is hivatkozhassék ítéletében, a melyek a jegyzőkönyvben megállapítva nem lettek. Ennek ellensúlyozását a bizottság a felek biztosított közreműködésében találja. A felek által kért kiegészítés és kiigazítás azon eszköz, a melylyel a bírói tévedésnek vagy rosszakaratnak eleje vehető. Egyúttal azon mód is, a mely a feleket megóvja attól, hogy lehetőleg az Ítéletben ne tanúsíttassanak és állapíttassanak meg oly ténykörülmények, a melyek a jegyzőkönyvben nem foglaltatnak és ne mellőztessenek olyanok, a melyek a tárgyalás során megállapítva lettek, mert e megállapítás vagy meg nem állapítás praejudiciumot alkot, a melynek lerontása a felebbezési eljárásban a felekre nagy és nehéz feladatot ró, mert a fél állításával szemben a birói auctoritás áll. AB 50. §-hoz (m. j. 45. §.). A §. második és harmadik bekezdése, miután az azokban foglalt intézkedések együvé tartozók, egy bekezdésbe foglaltatott össze. Az egybefoglalás fulytán a m. j. harmadik bekezdésének első sorában e szavak : »az utóbbi esetben« törlendők voltak. A második sorban e szavak : *korábbi« és »ismét felélednek« törölve lettek. A kereset és idézés hatályai tekintetében, ha az idézésnek ismétlése az ezen bekezdésben meghatározott időn belül kéretik, helyesebb a hatály isméti feléledése helyett annak fenmaradását kimondani. Mert a czél az, hogy a keresetnek és az első idézésnek hatályai a jelzett határidőn belül feltételesen fentartassának, t. i. ha a második idézés 15 napon belül kéretett. Az 64. §-hoz (m. j. 49. §.). Az I. pontban ejtett módosítás irályi természetű. A 4. pont első sorában »és« helyett: »vagy«- tétetett. Ezen §. értelmében a mulasztás következményeinek kimondását a biróság megtagadja: »ha a szóbeli tárgyaláson előadott kereset vagy viszonkereset és az ezeknek megállapítására felhozott tények az ellenféllel még közölve nem yoltak.« E két feltételnek »és«-sel való összekötése azok együttleges fenforgását tételezi fel, holott a mulasztás következményei megtagadandók, ha akár az egyik, akár a másik feltevés fenforog. 18*