Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

178. sasáril. 137 Áz egyezséghez á bírói működé'g kiegészítőlég lép* Az eredeti szöveg a részleges egyezséget oly alakban vélte megengedhetőnek, hogy az ügy elintézése egyes vitás körülmények bizonyításától vagy bírói eldöntésétől tétessék függévé. Ezen álláspontot a bizottság el nem fogadta. Mert az egyezséget valamely körülmény bebizonyításától függővé tenni: feltételezi, hogy az egyezség hatályosságához oly birói működés járuljon, mely csupán annak megállapítására szorítkozik, hogy a vitás és fentartott körülmény be van-e bizonyítva vagy sem. A részleges egyezséget tehát csak oly alakban lehetett megengedni, a mely lehetővé teszi, hogy a hozandó birói ítéletnek alkatrészévé váljék. A 44. §-ho2 (m. j. 39. §.). Az első bekezdés negyedik sorában ejtett módosítás tisztán irályi természetű*. A 48. §-hos (m. j. 43. §.). A 3. pont utolsóelőtti sorában e szavak: »a bíró által«, töröltettek. A törlés az intézkedés lényegét meg nem változtatja. Ugyanezen pont utolsó sorában csekély irályi módosítás ejtetett. A 49. §-hoa (m. j. 44. §.). Ezen §. első bekezdéséből a következő mondat töröve lett: »A jegyzőkönyvben ennek megtörténte, úgyszintén az érdekelteknek megjegyzései, a mennyiben ezeket a biróság fontosaknak találja, felveendők.« E helyett következő szöveget ajánljuk: »és a féléknek esetleges megjegyzései alapján kiegészíthető és kiigaziiható«. Ezen §. az előző §-al a legszorosabb összefüggésben áll. Helyesen emeli ki az indokolás, hogy a jegyzőkönyv mikénti felvételének és tartalmának megállíipitása a szóbeliség egyik legnehezebb kérdését képezi. E tekintetben nem voltak követhetők a külföldi törvényhozások, a melyek a szóbeliséget az egyes biró előtti eljárásban és az ily ítéletek ellen irányuló felébb vitelben ismerik. Különösen nem voltak követhetők a tekintetben, hogy a tényállás megállapítása ne a jegyzőkönyvben foglaltassék, hanem az ítélet indokolásába helyeztessék át. Mert ezen eljárások a feleknek többé-kevésbbé jogot adnak arra, hogy az itéletbeli tényálladék megállapítására befolyjanak. Megengednek e czélból írásbeli előterjesztéseket, a mely eszközök alkalmazását a bizottság egy oly perben, a melyben ügyvédi kényszer nincsen, nem találta helyt foghatónak. A kérdés megoldásánál figyelemmel kellett lenni sajátlagos viszonyainkra. Figyelemmel kellett lenni a járásbirósági hatáskörnek e javaslatban történt megállapítására és azon jogorvoslati rendszerre, a melyet a javaslat a járásbiróság hatáskörébe eső ügyekre nézve meghonosított. A bizottság helyesnek ismeri el a javaslatnak azon álláspontját, hogy a jegyzőkönyv tartalmának a 48. §-ban foglaltak szem előtt tartásával való megállapítása kizárólag birói tevékenység. A felek ennél közre nem működnek. De a mit a bizottság mellőzhetlennek tart, ez az: hogy a felek ingerentiáját világosan és kétségtelenül biztosítani kell arra nézve, hogy a jegyzőkönyvbe az vétessék fel, a mit maga a törvény abba feltétlenül felveendőnek jelez. A felek részére e jogot a törvényhozónak annál inkább kétséget kizáróan biztosítani kell, mert nem indulhat ki azon feltevésből, hogy a biró a jegyzőkönyv felvételénél mindig szigorúan SÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. V. KÖTET. 18