Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

128 178. szám. A bizottság ugy találta, hogy a §-ban foglalt általános Szabály mellett nem czélszérií azon intézkedések példaszerű felsorolása, a melyek mint a polgári eljárás szabályai ezen eljárás mellett is alkalmazandók. Mert az ilyen felsorolás, a mely nem kimerítő, a gyakorlatban könnyen arra szolgáltathat alkalmat, hogy a biróság kiválóan a példaszerűen hivatkozott intézkedésekre, mint a törvény kiegészítő részére fekteti a súlyt és elliomályosittatnak azok az intézkedések, a melyek felsorolva nem lettek, de a §-ban foglalt általános szabály folytán ezentúl is alkalmazást nyernek a sommás eljárásban. Magára a példaszerű felsorolásra vonatkozólag a bizottság azt jegyzi meg, hogy a kiemelt intézkedéseket olyanoknak tekinti, mint a melyek az általános szabály folytán a sommás eljárásban ezen túl is kétségtelenül alkalmazást fognak nyerni. A 14. §-hoz (m. j. 10. §.). A §. második és harmadik bekezdésében csak irályi módosítás történt a szöveg szabatosabbá tétele czéljából. A 16. §-hoz (m. j. 12. §.). Az első bekezdésen ejtett módosítás indokolását az 1. §. 4. pontjához előterjesztettekben találja. A második bekezdés helyett részünkről a következő szöveget hozzuk javaslatba: »Az 1. és 2. §§. korlátai között a számadási kötelezettség megállapitására a számadást követelő fél, valamely számadás helyességének megállapitására pedig úgy a számadást követelő fél, mint a számadásra kötelezett fél indíthat keresetét. A számadási kötelezettség megállapítása iránt indított keresetben a számadást követelő fél legjobb tudomása szerint számítsa fél azt a követelési összeget, a melyben alperest elmarasztaltatni kívánja az esetre, ha a számadást nem terjesztené elö.« A javaslat 1. §-ának 1. pontja a járásbíróság hatáskörét a számadási viszonyból eredő keresetekre is kiterjesztette. A m. j. 12. §-ának második bekezdése a számadási keresetek eseteit határozza meg és csak azon számadási keresetet ismeri el, a mely a számadás helyességének megállapitására irányul és a melyet ugy a számadásra kötelezett, mint pedig a számadást követelő fél megindíthat. A m. j.-nak ezen intézkedésekhez előterjesztett indokolása helyesnek ismerendő el. Kétségtelen, hogy a járásbíróság előtt megindított számadási kereset a sommás eljárás szabályai szerint intézhető el és nem szükséges, sőt meg sem felelő, hogy e tekintetben az 1881 :LIX. t.-cz. 81 — 88. §-aiban szabályozott eljárás alkalmaztassák és a járásbíróság előtti eljárásban ezen pereknek a felhívási per alakja adassék. A javaslat eredeti szövege nem vette föl a számadási kereset külön neme gyanánt azon esetet, a midőn a kereset a számadási kötelezettség fenn vagy fenn nem állásának megállapitására irányul. A m. j. abból indult ki, hogy az ilyen kereset megindítása a 12. §. első bekezdése alapján lehetségessé válik, még pedig mint valamely jogviszony fenn vagy fenn nem állásának megállapitására irányuló kereset. A bizottság azonban ezen megoldást kielégítőnek nem találta. Mert a számadási kötelezettség megállapitására irányuló kereset esetében is a félnek világosan meg kelleti adni azon jogot, hogy azon összeget fölszámítsa, melyben a számadás elő nem terjesztése esetén a számadásra kötelezett felet marasztaltatni kéri. Kétségtelen, hogy az 1881 : LIX. t.-cz. 81—88. §-aiban foglalt intézkedések, annyiban, a mennyiben a számadási kereseteknek felhívási kereset és per alakjában való lefolyását szabályozzák, — a sommás eljárást szabályozó ezen javaslatban alkalmazást nem nyerhetnek.