Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

Í78. szám. 12i Mert aü ösztáíy vágy Örökség iránti perekben a kereset tárgyának értékét á felosztandó vagyon, illetve a hagyaték egészében képezi. A hatáskör megállapítása czéljából tehát nem elégséges, hogy felperes ezen vagyont vagy hagyatékot 200 forint értéktínek vallja, hanem az a döntő, hogy azon igény, a melyet e vagyon vagy hagyaték ellen emel, a hivatkozott pontokban megállapított értékhatárt felül ne múlja. Szükséges tehát felperes részéről annak kijelentése, hogy az osztály vagy örökség helyett 200 forintot elfogadni kész. A 4. §. utolsó bekezdéseként a következő szöveget ajánljuk: »Nem pénzkövetelés iránt indított perekben — kivéve az 1. §. 2. és 3. pontjában felsorolt ügyeket — az elsőbiróság a felebbvitel megengedhetőségének (126., 181. §§.) és a felülvizsgálat vagy felfolyamodás eldöntésére hivatott bíróságnak (186., 214. §§.) megállapítása végett a tárgyalás során hivatalból is lehetőleg tisztába hozni tartozik, hogy a per tárgyának értéke, illetőleg az 1. §. 5. d), f), g), h), i) és k) pontjainak alapján nem pénzkövetélés iránt indított perekben az egyévi bérősszeg 50 frtot, 200 frtot vagy 500 frtot meghalad-e? Azokban az ügyekben — a melyek a per tárgyának értékére való tekintettel tartoznak sommás eljárás alá, a per tárgyának értéke a felebbviteli eljárás során sem tehető magasabbra, mint az 1. §. 1., illetőleg 2. és S. pontjaiban meghatározott értékhatár; — kivéve, ha a felebbviteli bíróság által az a kérdés dőntendő el, hogy az ügy sommás eljárás alá tartozik-e?« A javaslat ugyanis ugy a felebbezés, mint a felülvizsgálat ellátására különböző birói hatóságokat jelöl meg és a felebbviteli hatáskört a kereset tárgyának számszerűleg kifejtett értékéhez köti. A kereseti tárgy értékének megállapítása kettős jelentőséggel bir: egyrészt az elsőfokú bíróság hatáskörének megállapításánál, másrészt a felebbviteli bíróság meghatározásánál szolgál ismérvül. A bizottság ugy találta, hogy a felebbviteli eljárásban arra kell törekedni, hogy a hatáskör kérdése a felebbviteli bíróság előtt lehetőleg vita tárgyává ne tétessék. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha az előző eljárás szolgáltatja azon adatokat és deriti ki azon ismérveket, a melyek fenn- vagy fenn nem forgásától az egyik vagy másik esetben a bíróság hatáskörének megállapítása függ. Ezen indokok alapján az elsőfokú bíróság feladatául szabatott, hogy mindazon keresetek tárgyalása alkalmával, a melyek nem határozott pénzösszegre irányulnak, a kereset tárgyának értékét hivatalból is tisztába hozza. A kereset tárgya értékének megállapítására irányuló elsőbirósági tevékenység a czélból eszközlendő, hogy eleve szolgáltassanak azok az adatok, a melyek szükségesek arra, hogy a felebbvitel megengedhetőségének és az ennek elintézésére hivatott bíróságnak megállapítása lehetségessé váljék. A kereseti tárgy értékének megállapítása ez irányban nem azonos azzal a tevékenységgel, a melyet a bíróság vitás esetben saját hatáskörének megállapítása czéljából foganatosít. Az elsőfokú bíróság- által a fenti czélból eszközölt értékelés tehát sem azon biróságra nem lehet kötelező, a mely a törvény szerint a felebbvitel elintézésére az adott értékhatár közt hivatva van, sem a feleket nem fosztja meg a jogtól, hogy a helyesebb értéket és ennek kapcsán az elintézésre hivatott bíróság tekintetében kórelmeiket előadhassák. Különös fontosságot nyer e kérdés az 1. §. d), f), g), hj, i) és k) pontjai alapján indított perekben, a melyekben a kereseti tárgy értékéül egy évi bér vagy haszonbér-összeget kellett elfogadni. Tekintettel arra, hogy az ilyen bér- és haszonbérleti perekben a bér vagy haszonbér összege a felek közt gyakran vita tárgyát nem képezi, az a perben birói megállapítás tárgyává sem tétetik. KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. V. KÖTET. 16