Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

178. szám. 119 Áz eltérés á ministeri javaslat 2. §-ának szövegétől a következő: mint már az 1-ső §-nál előadtuk, a rendszeresség követelményének véltünk eleget tenni az által, hogy a járásbíróság hatáskörét úgy a közpolgári, mint a kereskedelmi ügyekben ezen javaslatban teljesen és kimerítően meghatároztuk. A más törvényekre való utalás megnehezíti az áttekintést. S ha ez teljesen nem kerülhető is el, mellőzendőnek tartottuk az oly rendeletekre való hivatkozást, a melyekben hatásköri intézkedések foglaltatnak. A járásbíróság hatáskörének kereskedelmi ügyekben való meghatározásánál az 1881. november 1-én kibocsátott igazságügyministeri rendelet szolgált alapul. De a hatáskör megállapításánál nem zárkózhattunk el azon visszásság elől, mely abból ered, hogy a járásbiróság hatásköre kereskedelmi ügyekben a kereskedelmi törvény 258. §-ának 3. és 4. pontjában foglalt ügyletekre a hivatkozott rendelet értelmében ki nem terjed. Az értékpapírok vétele és egyébkénti megszerzéséből eredő peres kérdések az esetek nagy részében 500 frton alóliak és mivel sem indokolható, hogy ezen magukban véve egyszerű kötelmi kérdések, bármily csekély legyen is a kereset tárgyának értéke, továbbra is a rendes eljárásnak legyenek alávetve. A közforgalom tárgyát képező kisebb értékpapírok, különösen a sorsjegyek megszerzése mindinkább általánosabbá válik. Az ilyen ügyletekből eredő kereseteket 500 forint erejéig annál inkább lehet a járásbíróságok hatáskörébe utalni, mert hisz ezek sokkalta nehezebb és bonyolódottafbb kereskedelmi jogi kérdések felett ítélni hivatvák, mint azok, a melyek ily ügyekben a birói eldöntés tárgyát képezik. Hasonló szempont vezette a bizottságot, a midőn a keresk. törvény 258. §-ának 4. pontjában foglalt biztositások elvállalásából eredő peres kérdéseket — az 1. szakasz 1. pontjában megszabott értékhatár korlátai között — a járásbiróság hatáskörébe utalandónak vélte. A bizottság különösen azon gazdasági érdekeket vette figyelembe, a melyek az ilyen perek gyors elintézéséhez fűződnek. Tekintettel volt továbbá arra, hogy a biztositások nagy részét a kisebb gazdaközönség köti, a mely osztálynak érdeke, ezen pereknek értékre való tekintet nélkül a törvényszék hatáskörébe való utalása folytán, nem egy irányban csorbát szenved. Lényeges azon változtatás, melyet a bizottság a m. j. 2. §-a második bekezdésével szemben indítványoz. A m. javaslat értelmében a járásbíróságok az ezen §-ban felsorolt ügyekben mint kereskedelmi bíróságok jártak volna el: ha ezt felperes a keresetben, vagy a felek valamelyike az eljárás során kéri. Az indokolás ezen intézkedést a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbviteli bíráskodásával szemben szükségesnek találta. A többi törvényszékek mint felebbyiteli bíróságokkal szemben csak a tárgy kiosztása és a felebbezési tanács megalkotása szempontjából vélte czélszerünek. Az első érv helyességét a bizottság elismeri és ennek megfelelően szövegezte e szakasz utolsó bekezdését. A többi törvényszékekkel szemben e megkülönböztetést nem vélte fentartandónak. Mert a járásbíróságnak mint kereskedelmi bíróságnak való külön kitüntetése, ennek megállapítása a per folyamán, az e feletti viták csak akkor bírnának jelentőséggel, ha az Ítélet elleni felebbezés ellátására hivatott bíróság megalakításában az ügynek közpolgári vagy kereskedelmi minősége szerint különbségek tétetnének. A birói szervezet az elsőfolyam odású törvényszékeknél mint polgári bíróságoknál sem külön kereskedelmi osztályt, sem megalkotandó kereskedelmi tanácsokat nem ismer.