Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.
Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
108 178. szám. tág alapon nyugvó jogorvoslati rendszer van érvényben, mint a milyen az, melyet nálunk az 1868 : LIV. ég 1881 : LIX. törvényczikkek úgy a sommás, mint a rendes ügyekben megállapítanak, a mely rendszerből kifolyóan a felső' bíróságoknál az elintézendő ügyek torlódása állott be: ott a teljes reform átmenet nélkül lehetetlen. Ha immár az átmenet is a reform jellegét ölti magára; ha az ugyanazon alapelvek által uraltatik, mint a melyek a polgári peres eljárás teljes reformja mellett lesznek megvalósitandók, az eredmény kettős: az egyik az, hogy a birói szervezetben a reform keresztülvitele folytán rázkódtatás be nem áll; a másik pedig az, hogy a reform folytán a birói teendők ellátása körül azon helyes munkafelosztás érvényesül, a mely az ügyek gyorsabb és részben alaposabb elintézését lehetővé teszi. Igaz, hogy a sommás perek száma a rendes perekét tetemesen felülmúlja és hogy ezek szerint, ha az ügyek száma vétetik alapul, a reform tág körre terjed ki és igy azon nézet merülhet föl, hogy ha a polgári peres eljárás reformját fokozatosau keresztiilviendönek tartjuk, azt első sorban kisebb térre, az ügyek kisebb számára kell szoritani. Ezen szempontot azonban a bizottság elfogadhatónak el nem ismerte. Mert a reform részleges keresztülvitelénél nem az elintézendő ügyek száma, hanem azoknak visszahatása a birói szervezetet alkotó bíróságokra a mérvadó. Mert minden reformmú'ködésnél és igy a peres eljárás reformjánál is, azon elv tartandó szem előtt, hogy a létező intézmények megváltoztatásánál, azoknak új intézményekkel felcserélésénél, az érvényes intézmények kibővítésénél, lehetőleg oda kell törekedni, hogy azok kezelhetősége az életbeléptetéskor nehézségekbe ne ütközzék. És ha a reform a létezőnek felhasználásával eszközölhető, ugy abban a könnyebb érvényesülés egyik biztositéka rejlik. Ez okból helyesli a bizottság azt, hogy a peres eljárás reformja első sorban a járásbiróságok hatáskörébe utalt és sommás eljárás alá tartozó ügyekre terjesztetett ki. Mert a sommás eljárás kétségtelenül még abban az alakban is, melyben azt az 1868: LIV. t.-cz. szabályozza, a szóbeli eljárásnak egyik-másik alkatelemét magában foglalja. Az 1868: LIV". t.-cz.-ben a rendes eljárás tekintetében alapul szolgáló két elv: a tárgyalási és íiz esetlegességi elv, a sommás eljárás keretén belül egyik-másik törvényhozási intézkedés által át lett törve. Ez intézkedések az azzal kapcsolatos gyakorlat folytán megerősödtek és ha immár ezen létező elemek, melyek a szóbeli eljárás alapfeltételeit képezik, kiegészitve, kibővítve, a szükséges intézkedésekkel szerves kapcsolatba hozatnak: az uj eljárás ugy a bíróságok, mint a jogkereső közönség részéről nem fog azon idegenkedéssel fogadtatni, a melylyel perjogi reformokat rendszerint fogadni szoktak. E tekintetben nem zárkózhatott el a bizottság azon tapasztalati adatok elől, a melyeket más országok törvényhozásának példája nyújtott és a hol az átmenet nélküli szakítás az Írásbeliség rendszerével, a szóbeliségre való átmenés a peres eljárás egész terén; azon káros viszszahatással volt, hogy a régi perjogi fogalmak és intézkedések, a melyektől a törvényt alkalmazó közegek olyannyira nehezen tudtak szabadulni, észrevétlenül és láthatatlanul az új törvény alkalmazásának terére is átvitettek. És évek multán, a közvélemény azon tudatra ébredt, hogy az új perjogi eljárás az egészen elavult felfogásokat és formákat kiküszöbölni képes nem volt. De viszont nem zárkózhatott el a bizottság azon tapasztalati adatok elől sem, melyeket a legelőbbre haladott államok törvényhozásai nyújtanak és a melyek épen ezen jelzett állapotok kikerülése czéljából az átmenetet fokozatosan létesítették. S első sorban az egyes birói eljárást tekintették olyannak, a mely alkalmas arra, hogy mennél gyorsabban és könnyebben vigye át az új eljárást a köztudatba. A részleges reform csak egyetlenegy esetben nem volna indokolt; ha t. i. a polgári eljárás teljes reformálása esetében a társasbiróságok, mint elsőfokú bíróságok előtti eljárás alapelve és
