Képviselőházi irományok, 1892. IV. kötet • 96-157. sz.

Irományszámok - 1892-101. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888:XXXV. és 1890:XXXVI. törvényczikkek módositásáról

101, szám. 21 bornagykereskedők által a bor szeszezésére, nemkülönben a tudományos intézetek által tudományos czélokra fölhasználandó szeszre nézve is. Általánosságban még csak azt kívánom fölemliteni, hogy már akkor, mikor a bor és sör italmérési adójának a fogyasztási adókkal való egyesítése tervbe vétetett, a meghallgatott pénzügyi hatóságok és közegek, valamint a szakértők részéről általános óhajként nyilvánult, hogy a bor- és húsfogyasztási adók tekintetében a nyilt községekre nézve jelenleg fennálló három árszabási osztály helyett öt árszabási osztály állíttassák fel. Bár a községek öt osztályba sorozását magam részéről is indokoltnak találnám; mert a jelenlegi 10 és 20 ezer lakossággal megállapitott határok túlságos nagy köröket létesítvén, nagy az aránytalanság; a mellett pénzügyi szempontból a kincstárra nézve igen jövedelmezőnek s így kívánatosnak is tartanám; mindazonáltal ennek kezdeményezésétől ez idő szerint elállók. E helyett azonban a borhamisítások által a kincstárt fenyegető károsodás megakadályozása czéljából, valamint a természetes bor védelmére a mübornak adó alá vonását vettem tervbe. Kiterjeszkedem egyidejűleg a netán forgalomba hozandó új italok megadóztatására is. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznám, megemlítem, hogy foglalkoztam az eszmével, hogy ráutalási esetekben, midőn t. i. a biztosítás sem megváltás, sem bérbeadás utján nem sikerülvén, az illető község kötelességévé tétetik a fogyasztási viszonyoknak megfelelően megállapitott átalányösszeg beszedése és leszállítása, utolsó fokban a pénzügyi közigazgatási bíróság döntsön. Ezt azonban ezúttal szintén mellőztem, először a gyorsaság szempontjából, másodszor pedig azért, mert amúgy is érvényesítem azt az elvet, hogy ráutalásból a község pénztárára kár ne háromoljék, a mennyiben minden esetben, midőn a község kimutatja, hogy a szabályok pontos alkalmazása daczára a ráutalt összeget nem szedhette be, a hiányt elengedem. Áttérek már a részletekre. A törvényjavaslat 1. §-a a bor és sör italmérési adójának a fogyasztási adókkal való egyesitését mondja ki s az egyesitett adótétel új elnevezését tartalmazza. A t §. a mesterséges bor megadóztatását mondja ki, számolván ezzel ugy bortermelésünk védelmére, mint a kincstár jogos követeléseinek érvényesithetésére. Minthogy a törvényjavaslathoz csatolt árszabásban a mesterséges bor a természetes borral egy adótétel alá van vonva, különös intézkedés csak a zárt városoknak az adóvonalon belüli területén előállított mesterséges borra nézve szükséges ; mert a nyilt községekben, valamint a zárt városok belterületére való bevitelnél a vámvonal átlépése alkalmával a mesterséges bor, — ép ugy, mint a természetes — az adózást nem kerüli ki. A 3. §. ama szőlőbirtokos bortermelők házi fogyasztásának mentességét szabályozza, kik kiméréssel vagy kis mértékben való darusítással nem foglalkoznak, míg ellenben a most nevezettek házi fogyasztását, az ellenőrzés kivihetetlensége miatt adó alá vonja. A 4. §. a bor- és sör-italadó biztosítása iránf intézkedik, kijelentvén, hogy e tekintetben a bor és a sörfogyasztási adó iránti törvények és szabályok lesznek irányadók. Az 5. §. egy új és a szóban forgó adók biztosítása szempontjából remélhetőleg igen eredményes intézkedést tartalmaz. Kimondja ugyanis, hogy a bérlők a község lakosságának száma arányában bizonyos számú korcsma engedélyezésére tarthatnak igényt. Tapasztaltatott ugyanis, hogy az italmérési adó bérlői mindig megkívánták a kimérési engedély megadását s inkább lemondtak a bérletről, semhogy azt kimérési jog nélkül birják,