Képviselőházi irományok, 1892. IV. kötet • 96-157. sz.

Irományszámok - 1892-101. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888:XXXV. és 1890:XXXVI. törvényczikkek módositásáról

22 101. szám. nagyobb nyereséget tulajdonítva a saját italaik kiraérhetésének, mint a mások által gyakorolt kimérés után szedett adónak. E tapasztalt tényre van alapítva a törvényjavaslat idézett rendelkezése. A 6—8. §. a szesz és égetett szeszes italok után fizetendő* italmérési adóinak biztosítása, beszedése és kezelése körül érvényesítendő szabályok és eljárási módról intézkedik; a bérlők érdekében ugyanazt a kedvezményt mondván ki, mely az 5. §. a bor- és sör italadó bérlőire kimondatott. A 9. §. a kizárólagos italmérési jogosultságnak a szesz-ital mérési adó szempontjából való fentartásának eseteit sorolja fel; intézkedést tartalmazván arra nézve is, hogy a bérlők és engedményeseik által kimért közönséges pálinka ára a szerződésben meghatároztassék s hogy a bor és sör kimérésére feljogosítottak a szesz -italmérési jogosultság kizárólagos bérlője részéről, ha kívánják, pálinka elárusitásra feljogosittassanak és pálinkával kedvezményes árban elláttassanak. A 10. §. a kizárólagos szesz-italmérési jogosultság mellett a kereskedők által gyakorolható korlátolt kis mértékben való eLírúsitást tárgyalja. A 11. §. egy eddig érzett hiányon segit, megállapítván az italmérési adó alóli mentességet ama szeszre nézve, a melyet bornagykereskedők és nagyobb terjedelmű pinczekezelést folytató bortermelők boraik szesztartalmának emelése végett boraikba vegyítenek, valamint arra a szeszre, melyet tudományos intézetek tudományos ezélokra használnak fel. A 12. §. forgalomba hozott líjnemtí szeszes italok megadózására tartalmaz határozatot, figyelemmel arra, hogy a bortermés apadása s ezzel kapcsolatos áremelkedés folytán már is új italok kerülnek kimérés alá. A 13. §. kimondja, hogy a Horvát-Szlavonországokban az italmérési jövedékre vonatkozó 1888. évi XXXV. és 1890. évi XXXVI. t.-cz. továbbra is érvényben maradnak'; kiterjeszti azonban az 1888 : XXXV. t.-cz. 56. §. a kincstárnak a kizárólagos jog alkalmazására vonatkozólag adott felhatalmazást. Kimondja © §. továbbá, hogy a törvényjavaslat 11. és 12. §-ai, melyek a bor szeszezésére és a tudományos ezélokra fölhasználandó szesz adómentességét s az üjnemű szeszes italok adó alá vonását állapítják meg, Horvát-Szlavonorszagokra is érvénynyel birnak. A 14. §. a törvény életbeléptetéséről intézkedik s a szokásos záradékot tartalmazza. Végül a törvényjavaslathoz függelékül van csatolva az árszabás, mely az italmérési és fogyasztási adótételek egyesítéséből támadt adótételeket tartalmazza. Ez árszabásnak I. 2. pontjára nézve föl kell említenem, hogy a bormust italmérési jövedéki szempontból eddig a borral egy adótétel alá tartozott, viszont a szőlőczefre italmérési adót egyáltalán nem fizetett. Az adókötelezettség általánosítása s a fogyasztási és italmérési adótételeknek egyesítése folytán szükségessé vált intézkedni arra ife'zvt', hogy az a különbség, mely a fogyasztási adó szempontjából a must és a bor között fennáll, italmérési adó szempontjából is létesíttessék, a szőlőczefre pedig, mely eddig csak fogyasztási adót fizetett, italmérési adó alá vonassék. Jelenleg ugyanis a must a borral egy adótétel alá tartozik. Ez indokolt is, mert a kimért ital kerülvén adózás alá, annyi adó rovatik ki, a mennyi ital (bor vagy must) tényleg kiméretett. Minthogy azonban jövőre nemcsak a kimért, de minden ital után fizetendő az adó; az adóköteles fél érdekében számításba kell venni azt a fogyatkozást, mely a must kiforrása által előáll s igy a must után méltányosan csak annyi adó követelhető, a mennyi az után a bori