Képviselőházi irományok, 1892. IV. kötet • 96-157. sz.
Irományszámok - 1892-101. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888:XXXV. és 1890:XXXVI. törvényczikkek módositásáról
20 101. szám. kében gyakoroltatik, magától a közönségtől függvén, hogy az elérendő haszon érdekében mily terheket óhajt magára venni. A kizárólagos italmérési jogosultság a községek kezében válhatik legenyhébbé, s mert általánosságban anyagi haszonnal jár, azt hiszem, minden érdek sérelme nélkül ruházható az át a községekre. Ez okból oly esetekben, midőn maga a község óhajtja a kizárólagos jogot bérbe venni, annak alkalmazását indokoltnak tartom. Miként előbb is főlemlitém, ugy most is hangsúlyozom, hogy a most tárgyalt esetben a kizárólagos jog alkalmazását, a kincstári érdektől teljesen függetlenül tisztán a községek érdekében óhajtom fentartani. Végül oly megyékben, hol a földrajzi fekvés miatt az ellenőrzés nagy nehézségekbe ütközik, indokoltnak és igen ajánlatosnak tartom, hogy a kizárólagos italméiési jogosultság kivételesen némely vármegye egész területére alkalmazhat', legyen. Szigorú gondot fogok fordítani azonban arra, hogy e kivételes biztosítási mód csak ott alkalmaztassák, hol a jövedék nagyobb veszélyeknek van kitéve s hogy e védekezési mód legfeljebb 4 megyére terjedjen ki, és mindenesetre kisebb terjedelemben alkalmaztassák, mint eddig történt. A fennebb elősorolt esetek tehát azok. melyekben a kizárólagos italmérési jogosultságot kivételesen és csakis a szeszre és egyéb égetett szeszes it ilokra nézve alkalmazandónak vélem. Hogy csak a szeszre és égetett szeszes italokra terjesztem ki a kizárólagos jogot, annak egyszerű magyarázata az, hogy a fősúlyt erre fektetem. Ugyanis az italmérési jövedéknek 19.200.000 forint évi jövedelméből, a mintegy 600.000 forintot tevő italmérési illeték levonása után fenmaradó 18,600.000 forint italmérési adóban a különböző italnemek következő arányban részesülnek: borra esik mintegy 4,700.000 frt. sörre » » 1,100.000 » szeszre és égetett szeszes italokra 12,800.000 » Ez a számitás, mely természetesen csak combinatio lehet, de meglehetősen közel jár a helyes arányhoz, élénken mutatja, hogy a fősúly a szeszre és égetett szeszes italokra helyezendő s ez az országos bormiseriák folytán még hosszú ideig igy lesz. Nem tehetem tehát ki a jövedéket, illetőleg a kincstárt annak, hogy a szesz italmérési adójának kedvezőtlen biztosítása által az eddigi kedvező pénzügyi eredmény nagy visszaesést szenvedjen; a mi a kizárólagos italmérési jogosultságnak minden átmenet nélküli megszüntetése esetében mulhatlanul bekövetkeznék, főleg miután a bornál és sörnél a kizárólagos jog mellőzésével ugy is nagy visszaesésre kell elkészülve lenni. Gondom lesz azonban, hogy a kizárólagos jog alkalmazását, a hol csak lehet, mellőzzem és hogy az adószedési jog lépésről-lépésre tért hódítson s ezt annál inkább kivihetőnek tartom: mert az 1888. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ának az a korlátozása, hogy a törvény alkalmazásának első három évében az italmérési engedélyek azoktól, kik a törvény 6. §-ában felsorolt előjogokkal birnak, nem tagadható meg s ha megkapták az engedélyt, az még a korcsmák számának leszállítása czímén sem vonható meg tőlük, a folyó 1892. év végével lejárván, a korcsmaügy szabályozása legalább a kis- és nagy-községekben kezdetét veheti, — városokban 6 évre terjednek az előjogok — s ez irányban az előmunkálatokat a korcsmák országszerte leendő összeírásának elrendelésével már megindítottam. Hogy a fennebbiek szerint amúgy is szűk határok közé szorított kizárólagos italmérési ogosultság terhein még tovább is lehetőleg könnyítve legyen, nemcsak fenn kivánom tartani az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 5. §-ában a mezőgazdáknak és iparosoknak a szesz adómentes beszerzésére nyújtott kedvezményt, de kiterjeszteni kivánom azt a nagyobb bortermelők és a
